péntek, szeptember 30, 2011

Danó Tímea- Ősz



Vágy cafatok lelkemre terítve
szerelmes bánatot hoz a szél,
egyenként bontja remegő
szirmaim,
a vérvörös, homályos
fekete éj.

Fájdalmakba préselő
magányos ősz
hol minden sivár,
minden halott,
világnyivá terül
a mozdulatlan lét,
önmagamba zsibbadok.

Hörög fortyog a néma világ
fuldoklom, ocsúdom
fájdalom.
Végtelen, izzó köpenyében
áttörni vágyom önmagam.

szombat, szeptember 24, 2011

Felnőni...



Még nagyon távolinak tűnik, de a ma a holnapba vezet, a holnap pedig a jövő felé. Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk, és talán ha ránk néznek, el se hiszik majd, hogy mi is gyerekek voltunk egyszer. Ez a nap mindannyiunk számára eljön majd...

hétfő, szeptember 19, 2011

Szívnek és léleknek...


Nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés.

kedd, szeptember 13, 2011

Szepi - Üzenet az alagsorból...


Itt kuporgok lenn
szívem virága 
szírmát hullajtja, 
bánatra virrad 
minden reggelem, 
Mint két elem 
a tűz s a víz, 
viaskodom velem. 
Bennem egy jó, 
s egy rossz lakik. 
És ezek a valakik 
szívják a vérem, 
hiába kérem, 
könyörgöm hagyjatok, 
ők csak vívnak 
itt benn szüntelen. 
Megfojtanak, 
nem hagynak élni, 
már nem merek remélni, 
nincs múltam, 
nincs jelenem, 
nem akarok jövőt, 
elbántatok velem 
bennem lakó erők. 
Hagyjatok menni, 
ne játszatok velem, 
érzem, hogy 
megöl a félelem 
ott messze fény dereng...
 ...vár rám a végtelen...

vasárnap, szeptember 11, 2011

A jó és a rossz...

Mindannyiunk lelkében megállás nélkül folyik a harc a Jó és a Rossz között. Lehet, hogy minden pillanatban összecsapnak egymással az angyalok és az ördögök. Talán évezredek óta tart a háborújuk, és egyre nagyobb területeket hódítanak el egymástól, míg végül egyikük megsemmisíti a másikat.

szombat, szeptember 10, 2011

Szüleink, és az ő vágyaik...



A család szépen összegyűlt, a gyerekek meg elgondolni sem tudták, hogy mi az a nagy hír, ami miatt a szüleik ilyen titokzatosak. Velük sosem történik semmi. Tiszta unalom az életük. A legnagyobb izgalom az éltükben, ha néhány új virágot hoz a begónia.
A szülők az ebéd befejezése után bejelentették, hogy mostantól másképp szeretnének élni. Ezért aztán szépen eladják a családi házukat. Egy kisebb lakásba költöznek Londonba és vesznek egy hajót. Végre itt az ideje, hogy körülhajózzák a földet.
A gyerekek iszonyatos röhögésben törtek ki, mert azt hitték ez valami kis tréfa. Ám hamar kiderült, hogy nem az. A szülők tényleg eladták a házat, vettek egy hajót majd elindultak a világ körül.
Anyukájuk, akiről eddig el sem tudták képzelni, hogy kalandvágya meghaladhatja egy új süteményrecept kipróbálását kivirult. Apukájukat mintha kicserélték volna. Néha küldtek képeslapot vagy E-mailt egy-egy exotikus szigetről.És ha aggódtak is a gyerekek miatt ez nem nagyon látszott rajtuk.
Míg a gyerekek dolgoztak, a szülők boldogan vitorláztak a nagy vizeken.
És a gyerekek elgondolkodtak. Valahogy természetes volt, hogy a szüleik mindig ott vannak, lehet rájuk számítani, lehet tőlük kölcsönkérni. De hogy boldogok- e azt még sosem kérdezték.
A szülők 3 év múlva hazatértek. Újra süteményillat töltötte be a lakást. De a gyerekek már másként néztek a szüleikre. Valahogy észrevették, hogy ők is emberek és nem csak szülők. Nekik is vannak álmaik. Álmaik, amiket valóra váltottak. 


Kőrösi László - Rá vágyom


Csillog mindig a két szeme,
vörös ajka: rózsaszirom.
Ah! de kár a szóért! Hiszen,
elmondani úgysem bírom...

Azért azt tudd, ha jön felém,
kocsányon lógnak szemeim.
Titkon, karomban hordozom:
édes-vágyaknak mezein.

Mámorító látványától,
tükrök roppannak szerteszét,
mert nem tudják visszaadni,
tündöklő égi-szépségét.

És én mezítláb gázolok,
törött szilánkok ezrein!
Nem számít most a fájdalom,
Rá vágynak érzékszerveim.

Csak Rá vágyom én, csakis Rá!
Imádom zsenge illatát!
Egy csókjáért lehoznám bíz,
a világ összes csillagát!