csütörtök, június 04, 2009

A farkas és a rózsa


Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál.
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.

Szeretetről...


Boros Gábor - Szeretetvers

Mit jelent e szó: SZERETET?
- kérdezi az ember.
A válaszra várni örökkévalóság,
végtelen tenger.
A Szeretet egy éltető érzés, mely
a szíveket hajtja,
miként az apró magvakért eljön
a szél, s hordja?
A Szeretet apadhatatlan energia, mely
a testeket mozgatja,
miként az Őstermészet viking ereje
a Földet forgatja?
A Szeretet az ifjú szellemi egyensúly
örökzöld fenyvese,
miként az igaz szerelem rózsája nem
szárad ki sohase?
A Szeretet egy őszinte ölelés, mely
a lelkeket simogatja,
miként az édesanya gyöngéd karjait
gyermeke köré fonja?
S hirtelen föleszmél az ember a
kérdések zavarából:
Hisz ez a valóságból érkezett! Nem,
nem fantáziából!
A megvilágosodás szavai villámként
sújtanak le fejére:
Csak Szeretet kell mindfölött!
Ez lett a jeligéje.



Szita Zoltán - A Szív

Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs
mekkorát dobban - pedig,
milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
és hogy hogyan dolgozik, üzen!
Mindig és fáradhatatlanul,
mi mégis mindig megijedünk
ha dobban egyet páratlanul.
És mikor rájövünk végre, hogy
milyen bolondos szívünk van,
és hogy ez a szív milyen nagy:
azt hisszük, mindenre képes,
és hogy mindent befogad.



Bognár Gábor - Mi a szeretet?

Infarktus közeli állapot.
Amikor az Isten a szívedet a tenyerén hordja.
Kicsit össze szorítja...,
Tűzforró arcodon Hűsítő könny csorog,
Szédülten nézel...
És Isten tudatja veled, hogy még életed sem a tied

ÉS mi a szerelem?
(mert a magyar nyelv az egyetlen amely megkülönbözteti ezt a világon)

Egy szempillantás
Egy Zuhanás a másik tekintetébe,
Egy pillanatban rejtőző végtelen.
Tudod és érzed..., hogy Ő a tied.