kedd, január 27, 2009

Az igaz Barát

A paraszt és a csacsi


Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál:lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik!
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott!!! Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni A "kútból" kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

Versek az életről, az életből...


Hauszbeck Csilla - Miért érdemes?

Hulló esőcsepp csobbanása.
A szivárvány színpompája.
Pillangók szárnycsattogása.
Vadmadarak szárnyalása.

Kis hangyák szorgoskodása.
Barna őzek surranása.
Út menti fák suhanása.
Frissen nyírt fű illatárja.

A kávé aromája.
A zene dallamossága.
Az érintés puhasága.
Szerelmes csók csattanása.

Szerető szívek dobbanása.
Kényeztető érzetek netovábbja.
Az élet sok apró csodája.
Mindaz, miért érdemes megszületni e világra.


Szuhanics Albert - Az örök visszatérés

Ó mondd hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
S úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...

Ó mondd hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
S már elrohant az ifjúság, a nyár...

Ó látod e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
Vissza lesünk múlt boldogság iránt!

Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut...
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
Szürkéből lesz hófehér hajunk...

Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk, az új tavaszi fény,
S megifjodunk a mennyben te meg én.

Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...
Vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
Édenkertben mi együtt ébredünk!

Ó mondd hová szalad a gyors idő?
Emlékekből mily álmot hoz elő!
Még úgy érzed, napod leáldozott,
S múlt jelen új jövőt hozott!


Váradi Balázs - Bátorság

Futunk, menekülünk
a világ dolgai elől,
Hiszünk, remélünk,
hogy a baj elkerül.

Menni, haladni,
mindig csak előre,
félni, rettegni,
a halál gyilkos tőre.

Álmodjunk, tervezzünk,
a jó élet reményében,
örüljünk, nevessünk
a sütő nap fényében.

Tasi Jenő - Reménység

Őszi nap szállt a falunkra, mikor itt hagytalak,
Azt gondoltam édeseim, többé nem láthatlak.
Vadul rontott s fiatalon, háború tőletek,
Nem sejtettem, nem gondoltam, hogy miért szenvedek.

Hazámtól és titőletek, nagyon messze mentem,
S minduntalan a családom jutott csak eszembe.
Három év telt el azóta, mióta elmentem,
Nagyon, nagyon hosszú idő múlt el már felettem.

Volt, akiknek jó dolguk volt, könnyelműen éltek,
Ettek, ittak, dorbézoltak, főleg fehér népek.
Hosszú idő röpke szárnyon, nekik hamar eljött,
Amikor a hitves társuk hozzá beköszöntött.

Idegenként fogadta őt, kiért Haza vágyott,
Gyermekei csókolgatták, apu Isten hozott!
Akkor jutott eszébe, hogy miért is szenvedett.
Evett ugyan, s most ujjra ehet, keserű kenyeret.

Új életet kezd a férfi, nem tudja, hogy hogy lesz.
Gyermekei vigasztalják: apu, meglásd jobb lesz.
Vigasztalás sokat érő, szíve nagyot dobban.
Eszébe jut: hisz tud ő élni, ettől sokkal jobban.

Megrázkódott: meggyötrődött, szívét összetörték
Erős lelke sugalmazza, jobban is jöhet még.
Örömét és boldogságát, gyermekei adják,
Igyekszik már felejteni, sorsa súlyos poklát.

Jó munkás lesz továbbra is, gyárba megy dolgozni.
Idők multán segítőkéz ígérkezik neki.
Mélálkodik, még reményét újra visszakapja,
Amíg szívét és jóságát újra másnak adja.

Kedves arca mosolyra áll, az unokákat várja,
Deresedő öreg fejjel, drága nagypapája.


Tóth Attila - Mindig van remény

Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.


Halász István - Esik az eső

Esik az eső. Nedves a táj.
Szürke a világ és csupa sár.
Jó lenne, ha már vége lenne
és egyelőre tovább nem esne.

Hogyha esik, miért esik, ha nem, akkor miért nem?
Vajon ki tud választ adni erre a sor miértre?
Az én válaszom e kérdésekre csak egy lehet:
Kergesse már el a szél a szürkülő fellegeket!

kedd, január 20, 2009

Doktornő - Elég a szóból...


Egy árnyékban felcsillanó mosoly, egy rejtélyes idegen, ébren álmodok, a döbbenet áthasít a fejemen. Megszűnik a világ, szívem dobban, lassan, lüktet a vér. Süketen a világra, magamba fordulva, fellobban a tűz lelkem mélyén. S kérlelem, engedd, hogy a lelkem hozzád kössem. Mély, tiszta fény csillan szemében. Egy hosszú pillanat. A pillantások beszélnek, még ha a száj meg is némul; üres lenne a szó. Elkapom arcom, s szívemhez kapok sután, zihálva. A természet felvette éjjeli ábrázatát, s téli szélben könnycsepp fagy arcomon, kezem remeg. S Te a semmiből ott teremsz előttem, de nem szólsz, hisz az úgyse jó semmire. A tekintete mindent elmond; képtelennek tűnő álmok. Azt hittük sose válnak valóra, mégis. Mikor a legkevésbé várjuk, eljönnek. Remegő kezemre simítod kezedet, és itt vége szakad a sornak…
De, itt folytatódik a kedves útitárssal…

A zene



Zene: Sigur ros - svefn-g-englar


Zene nélkül az élet egy hiba volna. (Nietzche)

A zene az érzelem gyorsírása. (Lev Tolstoy)

A zene kifejezi azt is, amit lehetetlen kimondani. (Victor Hugo)

A zene egy erkölcsi törvény. Lelket ad a világegyetemnek, szárnyalás az elmével,repülés a képzeletbe, báj, vidámság, az élethez és mindenhez. (Plato)

A festő a képet a vászonra festi. De a zenész a festményt a csendre festi. (Stekowski)

A mosoly :)


"Mosolyogj! A szomorú ember körül gyűlik a szintúgy szomorú. De ha rámosolyogsz valakire, körülvesznek a boldog, nevetős emberek!"

"Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is."

"A nevetés a lélek ragyogó fényének kivillanása."

"Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül."

"Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."

"Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."

"Mindig legyen időd nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje."

"A mosoly, melyet küldesz, visszatér hozzád."

"A mosoly a lélek megcsillanása."

"Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is."

"Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változtatja meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya."

"A mosoly és az önbizalommal teli szív biztos út a boldogság felé."

"A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak."

"A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent."

hétfő, január 19, 2009

Lásd a tavaszt!


Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
VAK VAGYOK, SEGÍTSENEK!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
TAVASZ VAN, ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!!!


"Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé. "


Két koldus lakott az egyik falu mellett.Az egyikük vak volt,a másiknak nem volt lába.
Egy napon kigyulladt a falu melletti erdö,amelyben éltek. A koldusok természetesen vetélytársak voltak szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak nem barátok. Amikor az erdö kigyulladt,a két koldus elgondolkozott egy pillanatra.Ellenségek voltak,még csak nem is beszéltek egymással,de ez most vészhelyzet volt. A vak ember azt mondta a másiknak,akinek nem volt lába.
-Egyetlen módon menekülhetünk meg,ha felülsz a vállamra,te használod az én lábamat,én pedig a te szemedet. Ez az egyetlen útja a menekülésnek.
MEGMENEKÜLTEK!

péntek, január 16, 2009

Csak a szeretet...



Ez a dal magáért beszél...

A Nő


Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

A neve: Szeretet


Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki
az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

A neve:SZERETET ! ! !

csütörtök, január 15, 2009

Boldog Új Évet Kívánok!


Üdvözletem mindenkinek!

Igaz kissé megkésve, mert mostanában kerültem internet közelbe, de Boldog, sikerekben, élményekben, szeretetben, barátságban, szerelemben, összetartásban, no de nem utolsó sorban pénzben gazdag Új Évet Kívánok minden kedves Olvasómnak!!!

A frissítések idén sem maradnak el, és nagyon remélem örömötöket lelitek ebben a blogban!


Lollipop