Lásd a tavaszt!

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
VAK VAGYOK, SEGÍTSENEK!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
TAVASZ VAN, ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!!!


"Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé. "


Két koldus lakott az egyik falu mellett.Az egyikük vak volt,a másiknak nem volt lába.
Egy napon kigyulladt a falu melletti erdö,amelyben éltek. A koldusok természetesen vetélytársak voltak szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak nem barátok. Amikor az erdö kigyulladt,a két koldus elgondolkozott egy pillanatra.Ellenségek voltak,még csak nem is beszéltek egymással,de ez most vészhelyzet volt. A vak ember azt mondta a másiknak,akinek nem volt lába.
-Egyetlen módon menekülhetünk meg,ha felülsz a vállamra,te használod az én lábamat,én pedig a te szemedet. Ez az egyetlen útja a menekülésnek.
MEGMENEKÜLTEK!