Róth Lajos - Anyák napja a temetőben

Csendes a táj.
Szárnyal a madár.
Kis temető,
Sírján új élet nő.

Nyílik virág,
rajta orgona ág.
Árvácskák,
és orhideák.

Dalol a csalogány,
Egy vén diófán.
Hangja messzire száll,
Hallod-e éesanyám.

Itt a tavasz,
de lelkem kopasz,
mert fáj a szívem.
Édesanyám nincs velem.

Tested a földben halott,
lelked nem lehet ott.
Hiszen a mennyekben jársz,
Angyal szárnyakon szállsz.

Tudom, hogy látsz,
Minket tudom, hogy látsz.
Ha hallod szavam,
Köszönök mindent édesanyám

Róth Lajos - Felelőtlenség

Ember! Nézz mélyen szemembe!
Szavaim vésd bele jól fejedbe!
Nyisd ki füled, halld mesémet,
Tudd meg, milyen ez az élet.

Te! Ki mindig mámorban élve,
Droggal más világba lépve,
Autóba szálltál repülni újra,
Felelőtlenül hajtottál az útra.

Egy élet szűnt akkor meg elötted.
Gyenge teste átrepült feletted,
Tanúja a két elárvult gyermek!
Áruld el! Megérte ezt tenned?

Te Anya! Beteg csecsemőd ágyánál,
Miért szívod a halál pálcáját?
Közben várod, hogy meggyógyuljon?
Szerintem jobb, ha mindent befüstölsz otthon.

A barátság nem épülhet hazugságra,
Megbízhatatlan, felelőtlen társra.
Mert az egész szerintem az ellenkezője!
Nyugodtan szóljon kinek van ellenvetése.

Ember! Ha mindezt helytelennek véled,
Fontold meg jól a szavaimat kérlek.
Viszont, ha folytatod ezt az életet,
Magányosan töltöd a hátralévő éveket!