Kapcsolj ki...

Kapcsol ki magad! Néha nem árt. Sétálj, menj ki a teraszra nézz körbe, hallgass zenét, tedd azt amit szeretsz. Nem jó mindig mindenen agyalni, pihenni is kell időnként... :D

Ajánlom mindenki figyelmébe:

Vigasztaló idézetek

"Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni."

"Nem lenne patakcsobogás a mederben található kövek nélkül."

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."

"A tűz is pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani."

"Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más."

"A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják."

"Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon."

"Amikor a szív siratja, amit elveszített, a lélek örvendezik annak, amit általa nyert."

"A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk."

"Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál."

A vadkecskék és a kecskepásztor (Tanulságos történet)

A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."

A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.

Zenés vers

Szeitz Kriszta: Mondj igent

Történetek a szeretet birodalmából 5.

(Novellasorozatom folytatása)

Ahogy haladtam, egyre erősebben éreztem a szeretetet. Hasítottam a levegőt. Elhagyhattam már vagy két falut is, de még mindig nem értem célba. Ez az érzés egyre erősödött bennem, mígnem végül megszűnt. Csalódottan tekintettem a távolba, amerre idáig tartottam. Egyszer csak egy kellemes, simogató hang szólt hozzám.
- Engem kerestél?
Megfordultam. Egy angyal volt az. Fénye beragyogott mindent. Miután a fényesség átment ragyogásba, az angyal alakja láthatóvá vált. Nőnek tűnt, de hangja mégis olyan volt, mint egy barátságos férfié. Az arcát neki sem láttam, csak belül éreztem jóságos jelenlétét. Olyan szeretet áradt belőle, mint amit még soha nem éreztem.
- Ki vagy te fényességes angyal? - Kérdeztem tőle.
Az angyal kacagó hangot hallatott magából, majd válszolt:
- A szeretet angyala vagyok ifjú lélek. Én követem végig mostantól az utad.
- Tudom ki vagy! Hadraniel, ha nem tévedek. - mondtam.
- Igen. Én csalogattalak errefelé. Kíváncsi voltam, hogy még jó-e a szeretet szimatod. - Hadraniel nevetve válaszolt. - Most pedig hogy itt vagy, lenne számodra egy feladatom.
- Milyen feladat? - kérdeztem értetlenkedve.
Az angyal csak mosolygott, majd elfordult. Kezét felemelte és egy irányba mutatott vele.
- Arra menjél. - Mondta bársonyos hangján.
- Mi célod van velem? - kérdeztem még mindig meglepődve.
- Vigyáznod kell valakire. Ez lesz az első komolyabb feladatod.
Miután kimondta az utolsó szót is, kacagva eltűnt Hadraniel a kéklő égbolton.
- De ki az? Hogy ismerek rá? - kiáltottam utána.
Ekkor egy hang szólalt meg elmémben:
- Majd ráismersz ifjú... majd ráismersz.
Csend lett. Mintha a természet is roppant figyelemmel nézte volna mi történik a levegőben. Hamarosan ismét madárcsicsergés zaja töltötte be a tájat. Kicsit még elidőztem, azon morfondírozva, hogy vajon mit akarhatnak tőlem odaát. Elvetettem minden rossz gondolatom, aztán beleszippantottam a levegőbe. Lassan elindultam arra, amerre az angyal mutatta. Nem szívesen hagytam itt ezt a tájat, de ha egyszer ezt kérték...
Hosszú órákon át hasítottam a levegőt, mígnem egy városhoz értem. Ahogy haladtam felette, semmi különöset nem éreztem lentről. Az itt élő emberek eléggé mogorvák és barátságtalanok voltak. Nem is csodálkoztam rajta, hiszen ez a gyorsan lepergő, nyomorgó élet, ami mostanában honol ezen a világon mindenkit kikészít. Megálltam egy pillanatra, majd a távolba merengtem. Elmorfondíroztam, hogy vajon milyen is volt az élet akkoriban, amikor én még odalent éltem.
Hangos sikítás rázta meg fülem, kizökkentve engem mélyreható gondolat menetemből. Elmosolyodtam magamon egy pillanatra, majd neki iramodtam, hogy megkeressem a hang forrásást. Egy kis sikátorból szűrödött, ahol meghökkentő dolog tárult a szeme elé. Két nagy gyerek, vert egy picit, majd beledobták egy szemetesbe és rázárták a fedelét. A kisfiú bepánikolt odabent és ezt hallottam én. Egy ideig néztem őket elszörnyülködve, hogy hogyan tehetnek ilyet. Tudtam, hogy nem avatkozhatok bele, mert nekünk, nincs jogunk beleszólni a földi életbe csak úgy. Ekkor egy hang hasított elmémbe. A kisfiú volt az, akit a kukába tettek.
- Kérlek őrangyalom segíts, üldözd el ezeket a gonosz fiúkat. - fohászkodott a gyerek,
Hangjából sírás tükröződött.
Vajon ő lenne az? Ő rá kell vigyáznom? Tettem fel magamnak sorjában a kérdéseket. Ekkor eszembe jutott mit mondott nekem az angyal:
- "Majd ráismersz ifjú... majd ráismersz."
Szó nélkül cselekdtem. Az egyik gyerek ráült a kukára, hogy a kicsi ki ne tudjon jönni. A másik pedig keresett valamit, amit rátehetnek, valami súlyosat, amit majd a kisfiú nem tud lelökni róla. Először arra gondoltam, mi lenne ha megszurkodnám a kukán helyet foglaló srác fenekét. Majd eszembe jutott, hogy mi nem bánthatunk senkit. Ezalatt a nagyobbik fiú talált egy súlyos vasdarabot, amit még ő maga is alig bírt el.
- Hallod, ez jó lesz? - kiáltotta.
- Rendben, csak hozzád már! Nagyon ficánkol bent ez a nyomi. - felelte a másik. Észrevettem az egyik sarokban egy fehér lepelt. Kicsit koszos volt, de sebaj. Ennek a trükknek az emberek mindig bedölnek, aztán fejvesztve menekülnek. Odaléptem, majd megmarkoltam. Felrepültem a levegőbe, magam mögött húzva a lepelt. Megáltam a kukán ülő srác elött, majd elkezdtem lebegtetni. A fiú azon nyomban elfehéredett. Nagyobbik társa bambán, reszketve bámulta mi történik. Kicsit feljebb emelkedtem, majd mikor már a fiú feje fölött voltam, elengedtem a lepedőt. Az ráhullot a fejére beterítve vele a testét. Ordítás tört ki.
- Kísértet... elkapott... - ordibálták kórusban.
Ledobta a srác magáról a leplet, majd mindketten futásnak iramodtak. Mit sem törődtek a kukában hagyott fiúcskával.
Csend lett. Csak az utcán közlekedő autók hangja hallatszott be ide a sikátorba. A kisfiú félve nyitotta fel a kuka fedelét. Körülnézett, majd kiugrott belőle. Vézna alakja, rongyos ruhába öltöztetett teste, valamit szorongatott az egyik markában. Olyasvalamit amit féltve örzött. Óvatosan visszacsúsztatta a tárgyat a zsebébe. Odalépett a táskájához, ami egy pocsojában landolt. Felemelte onnan, majd nagyokat pislogott. Sehol nem volt senki. Egy fehér lepedő feküdt a földön. Lehajolt mellé és megsimogatta az egyik kezével és így szólt. Köszönöm kísértet bácsi, hogy segítettél nekem. Még egy ideig nézte azt a leplet, aztán egyszer csak felugrott és futásnak eredt. Fel kellet röppennem, hogy tudjam követni. Igen fürge volt. Egy nagy ház felé tartott, aminek az ablakai koszosak, falai kopottak voltak. Nagy szürke épület volt a város közepében. Ahogy odaértünk, leereszkedtem. Ő berohant a nagy
faajtón, én pedig megvizsgáltam a címert. Állami árvaház. Ez volt kiírva.
Beléptem én is a fiú után a félhomályba...

Szepi - Ima...

Uram add, hogy a világ
meggyógyítsa önmagát!

Add hogy kiket szeretek
mind boldogok legyenek!

Védd a gyermekeimet
töröld le könnyeiket!

Óvjad az Édesanyámat
ki örökké értem fáradt!

Add, hogy életemnek párja,
velem éljen boldogságba!

Hagyd meg életem virágát,
ne tapossa senki ágát!

Ne bántsd barátaimat,
éljenek kék ég alatt!

Adj lelkemnek végre békét,
töröld el a szenvedését!

Add, hogyha eljő a vég,
nyeljen el a messzeség.

Síromra ültess virágot,
a keresztre írjad rá, hogy:

"Itt nyugszik a hant alatt,
hamvából virág fakad.
Szomorú fűz őrzi álmát,
meglelte a boldogságát."

/Magyarerőről/

Lili - Vasárnapi ebéd

Nem tudom, a bolond embernek van-e betegség-tudata, de tény az, hogy engem néha elfog a vágy, hogy átöleljem az egész világot. Ilyenkor sokszor kitalálok őrültségnek tűnő dolgokat... de hát, végtére is, így legalább nem lesz unalmas az élet, nem?
Szóval, tudjátok mit szeretnék most? Szeretném ma ebédre vendégül látni a világot. Sütök-főzök, kotyvasztok. Ehhez nagyon értek. Gyerekkoromban a vasárnapi ebéd mindig egyfajta ünnepnek számított. Együtt volt a család, együtt ültünk asztalhoz... Talán ezt a hangulatot szeretném kicsit ma visszahozni... Veletek.
Tudom jól, hogy ennyiféle embernek leheteletlenség lenne olyan ételt készíteni, amit mindenki egyformán szeret. Egyébként is most lelkiismeret-furdalásom támadt, hiszen több mindenkinek ígértem már finomságokat, de a nagy távolságok miatt eddig nem tudtam megvalósítani egy ilyen tervemet sem. Márpedig amit én egyszer megígérek, az úgy is lesz, vagy ne legyen a nevem Virág!

Vidróczkynak és Adminkának csülöksalátával és csigatésztás húslevessel készültem. Biztosan nem lesz olyan finom egyik se, mint, amit ők tudnak készíteni, de mentségemre szóljon, csülöksalátát például még sosem készítettem ezelőtt. Kaktuszt is megkínálom ezekkel az ételekkel, bár Neki más finomságot is tartogatok még. Pünkösdi rózsa formájú kis krumplis pogácsákat szaggattam neki, gazdagon megszórva a tetejüket reszelt sajttal. Betyár úrnak plusszban egy nagy üveg kovászos uborkát is átnyújtok. Az ő furcsa ízlését, illetve az elvét ismerve, miszerint egy helyre megy úgyis minden, el tudom képzelni, hogy a szemünk láttára eszi meg az uborkát a fagylalttal, illetve a túrós pitével, amit majd desszertként szolgálok fel neki. Ezek után gyanítom, mindenki hinni fog neki! Nahát! Adminkának három teherautóval szállíttattam otthonomba a gyümölcsöt, bár tartok attól, hogy még ez is kevés lesz neki. No, sebaj. Vészhelyzetre még mindig ott van az igazi házi zsíros kenyér, lilahagymával.
Pitypangnak csirkepörköltet főztem nokedlival, pontosabban a nokedli szaggatással várok addig, hogy ideérjen, hiszen saját két szemével kell látnia, hogyan kell kiskanállal, vagy késsel az IGAZI nokedlit szaggatni. És hogy nehogy kevés legyen a galuskából, még juhtúrós sztrapacskát is készítettem. Ezt már Boszorkának szánom. A fonott kalács íze, illata engem mindig egy meghitt hangulatba repít, mert nálunk ünnepnapokon készült mindig ez a finom étel. Olyan, mint egy angyali hajfonat. Ezt is leteszem Boszika elé az asztalra. Karcsinak tárkonyos pityókalevest és túrós puliszkát tálalok fel a pipacsokkal gazdagon díszített asztalára. Lénárd Józsefet pedig albertirsai recept szerint készült székely-káposztával kínálom, igazi kemencében sült ropogós kenyér kíséretével. Remélem, ízleni fog neki!
Bodo-nak csülökpörköltet készítettem úgy, ahogy édesapám is szereti, jó csípősen. Virágokkal megfestett tányérra szedem ki neki a cupákos, ragacsos ételt. Stelonak igazi ceglédi káposztás kapusznyikot kínálok, de ha nem szereti, kedvére válogathat a többi ételből, mert jut bőven mindenkinek. Parasztnak bográcsban készült gulyáslevest főztem bátyám segítségével, aki a tüzet őrizte szorgalmasan és a legfontosabb feladatot is ő végezte: nagyokat kóstolt a levesből. Bodók Jánosnak paprikás krumplival próbálok kedveskedni. Tettem bele kolbászt is, mert tudom, hogy a férfiak úgy szeretik, bár az igazat megvallva, szerintem tojással fenségesen finom.
Lehet, hogy Zoénak szerzek valahonnan kumiszt, bár nem valószínű, hogy mert a lovakat szereti, a lótejet is örömmel fogyasztaná. Így inkább erről a tervemről lemondok. Túrós csuszát viszont főztem egy nagy lábassal, jó tejfölösen, finom szalonnapörccel a tetején. Aztán meg még ott van neki a somlói galuska is...
Barladeak és Edgar Lapolane számára őzpörköltet készítettem, de ehhez édesapám segítségét kértem, hadd legyenek az ízek jó férfiasak. Nem szégyellem bevallani, hogy a férfiak valóban jobban főznek, mint a nők, csak valahogy elkezdeni nehéz nekik mindig ezt a folyamatot. Na meg befejezni, mikor mosogatni kellene. Általában. Viszont lehet, hogy ebből a pörköltből Dancsok Zoli is szívesen fogyaszt majd, hiszen ha jól tudom, a vadhúst ő is igen csak szereti. A hatalmas férfiétvágy csillapítása végett – a biztonság kedvéért - még pacalt is beszereztem és egy orrcsipesz segítségével meg is főztem. Gondolok itt a számomra cseppet sem kellemes illatok tudatos visszatartására. Szerintem nincs férfiember, aki ne szeretné a pacalt. Remélem, Molnár F. Árpád is így gondolja!
Anonimának az én egyik kedvenc ételemmel szeretnék kedveskedni, a krumplis tésztával, majd ezt követően egy kis almás pitével is készültem neki. Bogica talán szereti a túrós és szilvás gombócot, mert ahogy a mesében a Dömötör család, én is főztem egy hatalmas nagy kondér gombócot neki! Lollipopnak aranygaluskát készítettem. Ez egy olyan édes és finoman egyszerű étel, mint amilyennek én az ő szeretettel teli kis lényét megismertem írásai alapján.
Odri remélem, már nem bánatos ám ha mégis így lenne, beszereztem neki néhány tábla csokit. Az állítólag mindenre jó, tele van boldogság-hormonokkal. Én rántott csirke mellé szoktam ilyesmit eszegetni, így azt is sütöttem, meg még krumplit is. Szepike a balatoni nyaralást idéző főtt kukoricát kapja, mellé sült húst, párolt káposztával. Adorján Balázsnak halászlével készültem, de tudnia kell, hogy a halat az egyik rokonom szolgáltatta, aki meglehetősen nagy ho-ho-horgász hírében áll.
Bobának és Marlene Brandonak ludas kását készítettem, igazi házi csalamádéval. Ahogy én megismertem őket, olyanok, akár két testvér, bár igaz, ez még nem jelenti azt, hogy egyezne az ízlésük is. De a szamócás tiramisut remélem, mindketten szeretni fogják!
Mamókának kis szilvalekváros batyukat hajtogattam leveles tésztából. Előétel pedig gyöngyöző borsóleves csirkeaprólékkal. ( e ) - nek gyümölcsrizst tálalok fel, valamint hirtelen sültet zöldséges rizottóval. Doma Mi menüjén nagyon sokat gondolkodtam. Nem tudom, miért hiszem ezt, de szerintem egy kis disznótoros ételsornak biztosan örülne. Sütöttem neki egy kis libamájat is, tojásos omlettel.
Marcinak valami fejfájás-és vérnyomáskímélő ételre lenne szüksége. Nem hiszem, hogy a nyakamba ugrana, ha valami zöldséges tálat tennék elé, vagy esetleg tökfőzeléket. De a rántott csirkemell petrezselymes krumplival és uborkasalátával – szigorúan sószegényen! - talán ízlene neki.
A balszerencse menyasszonyának kicsi diós szerencsetallérokat sütök, melyek közül az egyik talán leendő férjura nevét rejti majd. Barimarinak gazdagon tejfölös krumplilevessel, valamint töltött káposztával készültem. Alex_guard remélem, szereti a lecsót, mert amit én főzök neki, az után biztos mind a tíz ujját megnyalja majd. Van benne baconszalonna, kolbász, virsli és tojás is. Oskarnak pedig brassói aprópecsenyét készítettem, majd utána meggyes, túrós rétest kínálok neki.

Természetesen nem ismerhetem a kedvenc ételeteket, de szerettem volna mindenkinek a kedvében járni, ha csak így virtuálisan is. Az italokról külön nem tettem említést, de az Irsai Olivértől kezdve a Tokaji aszúig, a barackpálinkától a pezsgőig és a sörig mindenféle itallal szolgálhatok. A lényeg, hogy mindenki jó érezze magát nálam!

Ezek után mást nem is tudok mondani, minthogy köszönöm, hogy ma velem fogyasztottátok el az ebédet.

/Magyarerőről/

Róth Lajos - Jó éjt kedvesem!

Csend ül a tájra, ha leszáll az éj.
Szárnycsapások zaja veri fel.
Sárkányom száll csak, tőle ne félj.
Nem bánt, csak megölel.
Beszáll ablakodon, ha neki nyitva hagyod.
Jó éjt puszim adja át.
Vigyázza álmod, s minden gondolatod,
ágyad mellett húzza meg magát.
Majd hajnalban elmegy, hazaszáll,
csillagok közt repül el.
Látod ott annál a fénylő pontnál,
majd ott tűnik el.

(saját vers)