Idézetek a mindennapokról...

Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.

Valahogy csak lesz. Úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna.

Mérhetetlenül nagy a különbség a közt, hogy csak szemlélgetjük a körülöttünk lévő világot, vagy látjuk is azt. A krokodil vagy a macska is képes megszemlélni a dolgokat, de csak mi, emberek rendelkezünk a látás képességével. Minthogy nap nap után, szakadatlanul, fotografikus és elektronikus képáradattal bombáznak bennünket, sokunk elvesztette már a látás adományát. Ám ezt a képességet ismét elsajátíthatjuk és megtanulhatjuk, hogy valahányszor egy tárgyra vagy élőlényre tekintünk, mindannyiszor úgy lássuk azt, mintha először néznénk rá.

Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60 másodpercnyi boldogságot.

Azt mondják, a valóság unalmas, egyhangú, és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?

Móni mesél...

Egy barátunk napszálltakor a néptelen mexikói tengerparton kószált.
Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve
látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik, és valamit
a vízbe dobál.

Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a
dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és
egyenként visszahajítja őket az óceánba.

Barátunk elképedt.

- Jó estét, uram! - szólította meg a férfit. - Azon tűnődtem, hogy
min fáradozik itt.

- Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja, a dagály
partra vetette őket, s ha nem segítek rajtuk, elpusztulnak oxigén
nélkül.

- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget
nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván
ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át. Akárhogy
töri magát, nem lesz látszatja a munkájának.

A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri
csillagot, és a hullámok közé dobta.

- Ennek az egynek mégsem mindegy!

Nőnapra!

Tudom, hogy még 4 nappal odébb van nőnap, de én csak most tudok frissíteni, mert nem leszek elérhető pár napig. Szóval! Kedves női ismerőseim, kedves női blog olvasók, Boldog Nőnapot Kívánok nektek, női rokonaitoknak (édesanyátoknak, nagymamáitoknak, gyerekeiteknek), nő ismerőseiteknek. Egyszóval MINDENKINEK!



Antóni Sándor - Nőnapi köszöntő

Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.

Életünkben göröngyös út is vezet,
Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.
Szeretettel és hálával tartozunk néktek,
Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.
Mellettünk vagytok egy életen át,
Hűségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.

Életünkben a leghűségesebb társunk,
Bár merre is jártok mindig hazavárunk.
Nélkületek az élet semmit sem érne,
Mint tenger vize, mi partot sose érne.
Szeretünk titeket egy életen át,
Kik szívet és életet adtatok cserébe át.

Mint napsugár az életünket ragyogja át,
Veletek vagyunk az élet viharán.
Köszöntünk hát titeket meleg szívvel,
Az életben soha el nem múló szeretettel.
Zsenge virágillat harmatozza lelketek,
Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.

Kívánunk sok erőt, egészséget,
Minden évben szerencséket.
Szemetekben könny sose legyen,
Napjaitok vendége az öröm legyen.
Nőnap alkalmából minden jót kívánunk,
Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk.