Élj úgy, ahogy velem tetted volna,
Ne kísértsen bűntudat démonja.
Elszólít tőled égi hatalom,
Magadra kell hagyjalak Epszilon.
Lehetsz még boldog - akár nélkülem -,
De ne befolyásoljon zord küllem,
Mit elvárnak világi zenészek.
Érted könnyet hullatni sem készek.
Elküldöm utolsó áldásomat,
Ki tán visszahozza látásodat,
Mielött késő lesz már dönteni.
Végső választásod oly közeli.
Talán már nem láthatod arcomat,
Nem szoríthatod féltve karomat,
De mindig emlékeidben élek.
Szívedben őrizz csak erre kérlek.
szombat, október 30, 2010
szerda, október 27, 2010
Zene a léleknek...
A hegedű a maga nyelvén dalol, és hamis lesz tőle minden beszéd.
A zene ismeretlen birodalmat tár fel az ember előtt, egy olyan világot, melynek semmi köze az érzékletek külső világához, minden határozott érzést otthagy, hogy átadja magát a végtelen kimondhatatlan vágyának.
Elgondolkodtató idézetek...
Tudod, ezt sosem értettem. Miért oszlik a világ tehetséges és tehetségtelen emberekre? Miért van az, hogy egyeseket szeretnek, másokat pedig nem? Ki dönti ezt el? Hol ágazott el az út? Vagy talán soha nem is volt elágazás? Lehetséges, hogy minden már a születésünk pillanatában eldől? Ha ez így van... ó, Istenem, mondd, mi végre volt az életem?
Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.
A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tűnt, és ez ismétlődik újra és újra.
Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?
Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
Mi a legfontosabb dolog az életben? Nem az, hogy amikor szükség van ránk, ott lehessünk amellett, akit szeretünk, és erősen fogjuk a kezét?
Ha azt hívják szerelemnek, amikor a szíved sajog, ha vele vagy, akkor csak én voltam szerelmes ezen a világon.
Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután… ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?
Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.
A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.
Néztem, ahogy minden erejével a festményére koncentrál. Ez egy olyan világ, ahová én nem léphetek be. Egy világ, amiben nem létezik távolság.
Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.
Nem. Neki most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.
/méz és lóhere/
Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.
A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tűnt, és ez ismétlődik újra és újra.
Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?
Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
Mi a legfontosabb dolog az életben? Nem az, hogy amikor szükség van ránk, ott lehessünk amellett, akit szeretünk, és erősen fogjuk a kezét?
Ha azt hívják szerelemnek, amikor a szíved sajog, ha vele vagy, akkor csak én voltam szerelmes ezen a világon.
Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután… ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?
Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.
A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.
Néztem, ahogy minden erejével a festményére koncentrál. Ez egy olyan világ, ahová én nem léphetek be. Egy világ, amiben nem létezik távolság.
Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.
Nem. Neki most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.
/méz és lóhere/
kedd, október 26, 2010
Pitypangmagok
Akkor is a karjai közé keveredett, ha nem tárta ki őket. Hívatlanul állított be, mégis kinyílt előtte minden ajtó, újra meg újra. Vonzotta a jelenléte, vonzották az érzések, amelyeket kiváltott belőle, vonzotta a csend, és vonzották a szavak..."
szombat, október 23, 2010
péntek, október 22, 2010
Mi lennék ha...
Ha....
... hónap lennék: Május lennék - mert az Ígéret hava...
... a hét egy napja lennék: Szombat lennék - mert akkor mindenre van időm
... a nap egy időpontja lennék: délután 3 lennék - mert az varázsóra a számomra...
... bolygó lennék: Vénusz lennék - mert az Esthajnalcsillag fényét követve minden vándor magára talál... ^^
... tengeri állat lenék: Orca lennék - mert az Óceánok vándorai, hatalmas játszóterülettel...
... cím lennék: Kézikönyv emberekhez - mert olyan sokan nem értik embertársaikat...
... berendezési tárgy lennék: Párna - mert fejed hajtod rá ha fáradt vagy, de a titkaid is neki súgod álmatlan éjszakán...
... bűn lennék: Nem lennék egyik sem! - mert nem
... történelmi személy lennék: A hét vezér egyike lennék
... folyadék lenék: Víz lennék - mert imádom...
... drágakő lennék: Smaragd lennék - mert erőt ad, bármit tégy, bármibe kezdesz...
... fa lennék: Gesztenyefa lennék - mert a termése szúrós, de ha kinyitod (megismered), akkor már máshogy látod...
... madár lennék: Cinege lennék - mert nyáron nem látod, de ő mégis ott van és meggyógyítja a kertet...
... szerszám lennék: Kalapács lennék - mert sokféle felhasználáni módja ismert... :)
... virág lennék: Rózsa lennék - mert kedvenc virágom... szúr, fáj, de ha megtudod fogni...
... időjárás lennék: nyári eső - mert táplálja a földet és általában szivárvány követi...
... mesebeli lény lennék: Sárkány lennék - mert öreg és bölcs, mitikus állat...
... hangszer lennék: Hegedű lennék - mert hangja a léleknek nyugalmat hoz...
... állat lennék: Medve lennék - mert Totem állat, egyes kultúrákban a szeretet jelképe, az egyetlen olyan, aki megismeri a kölykeit elszakadásuk után is! ...
... szín lennék: Zöld vagy Sárga lennék - mert éltető színek
... érzelem lennék: Szeretet lennék - mert mindenkinek szüksége van rá...
... gyümölcs lennék: Körte lennék - mert folyton mosolyog az a gyümölcs, meg imádom... ^^
... hang lennék: belső hang lennék - mert mindig jó útra terelnélek...
... elem lennék: Víz lennék
... autó lennék: Mercedes McLaren - mert azzal lehet száguldani...
... dal lennék: Bródy János - Mit tehetnék érted...
... film lennék: Távkapcs... ^^
... könyv lennék: Ady vagy Radnóti verseskötet
... étel lennék: valami Olasz... Milánói, vagy Lasagne
... hely lennék: Bora-Bora - mert az örök nyár szigete...
... íz lennék: édes lennék
... illat lennék: ha már lehet válogatni akkor: Hugo Boss - Boss :)
... hit lennék: hit, mely nem engedi, hogy elveszítsd a sajátod...
... testrész lennék: szem lennék - mert bármennyire is vidám vagy, belenézek és máris tudom baj van... Nem hiába mondják: A szem a lélek tükre!
... arckifejezés lennék: Mosoly lennék - "Szája sarkában halvány mosoly bujkál. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de nekem tökéletesnek tűnik ez a mosoly. Kicsiny, napsütötte helyet juttat eszembe, mert csak csendes, eldugott zugba tűz be így a derűs napsugár..."
... tanóra lennék: irodalom lennék
... rajzfilm lennék: Mackótestvér ^^
... mértani alakzat lennék: konvex sokszög
... szám lennék: 6
... ruhadarab lennék: puha, meleg, bármi lennék (kivétel zokni, meg fehérnemű. Senkinek nem leszek a bundabugyija. xD)
... ékszer lennék: karlánc lennék
... kiegészítő lennék: Szögecses karpánt lennék
... szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés lennék
kedd, október 19, 2010
Róth Lajos - Tavaszodik
Deres az idő. A szél is csak egyre fúj. Napról napra hidegebb van, mely a lassan közelgő tél kezdetét jelzi. Az állatok is elvonultak már vackaik mélyére. A fákon csak pár barna, vörös, és egyéb színben pompázó levél ragaszkodik jól kiérdemelt helyéhez. Haldoklik a természet. Utolsó táncát járja a szélben kavargó levelek képében. Korán is sötétedik, mintha a nap elfáradt volna nyáron. Kihaltak a parkok, a terek, és eltűntek a világos színek.
Egyedül sétálok az utcán. Fejemen sapka, testemen kabát. Kissé fázom és nehézkes haladni a szembe szélben. Utálom nagyon ezt az időt. Bárcsak örökre nyár lenne. - Kívánom magamban. De amint elszállnak ezek a gondolataim, és az orrom lefagyásával sem foglalkozom már, furcsa meleg érzés önt el.
Lelkem végtelen mezején ilyenkor zöld a fű, rügyeznek a fák és a bokrok. Virágillat mindenfelé. Lepkék és méhek szállnak virágról virágra. Madárdal tölt el. Ezernyi színben pompázik minden, de minden. Hosszú idő óta először tavaszodott ki legbelül. Bennem.
Lassan már másfél éve tél tombolt. Új neve az Örök tél mezeje lett volna. De történt valami. Egy tündér jelent meg odabent, aki átvarázsolta a szívemet, lelkemet. Azóta is odabent van és tevékenykedik. A nap minden órájában... Tavaszodik!
Egyedül sétálok az utcán. Fejemen sapka, testemen kabát. Kissé fázom és nehézkes haladni a szembe szélben. Utálom nagyon ezt az időt. Bárcsak örökre nyár lenne. - Kívánom magamban. De amint elszállnak ezek a gondolataim, és az orrom lefagyásával sem foglalkozom már, furcsa meleg érzés önt el.
Lelkem végtelen mezején ilyenkor zöld a fű, rügyeznek a fák és a bokrok. Virágillat mindenfelé. Lepkék és méhek szállnak virágról virágra. Madárdal tölt el. Ezernyi színben pompázik minden, de minden. Hosszú idő óta először tavaszodott ki legbelül. Bennem.
Lassan már másfél éve tél tombolt. Új neve az Örök tél mezeje lett volna. De történt valami. Egy tündér jelent meg odabent, aki átvarázsolta a szívemet, lelkemet. Azóta is odabent van és tevékenykedik. A nap minden órájában... Tavaszodik!
vasárnap, október 17, 2010
Bródy János - Mit tehetnék érted...
Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
">
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!
Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Mit tehetnék érted...
Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.
Hát mit tehetnék érted...
">
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)