csütörtök, május 07, 2009

Szerelmes vallomások...


Róth Lajos - Múzsámnak

Nyár vége volt. Mégis olyan forró, fülledt idő, mintha Július közepe lenne. Csak ültünk a parton, lábunk a vízben és hallgattuk, ahogy a békák és tücskök rázendítenek kora esti zenéjükre. Rám néztél, én pedig a szemedbe. Kezem a te kezedre csúsztattam, majd vártam. Vártam a csodára, a percre, a pillanatra, a szóra. Vártam arra, hogy kimond azt, amit akarok hallani. Szóltál, de mégsem olyat, amit szerettem volna hallani. Feleltem, de én sem olyat, amilyet akartam mondani. Megöleltelek, magamhoz szorítottalak, és puszit adtam az arcodra. Az a mosoly még mindig bennem él.
Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a nyaralóhoz, hiszen egészen ránk esteledett. A visszafele úton megálltunk egy pillanatra, rád néztem ismét.
- Kíváncsi lennék rá, hogy csókolsz. – Mondtad.
Nem pont erre vártam, de eszembe jutott. Ez egy jel lehet. Micsoda kínlódás mehetett végbe benned, hogy kibökd ezt a pár szót. Gondoltam.
- Tényleg? – Válaszoltam kissé zavartan.
Nem tettem semmit. Folytattuk utunkat. Visszaérve a házhoz, belibbentünk a kertkapun. Nyikorogva zárult be mögöttünk. Frissen vágott és locsolt fű illat terjengett a levegőben. Felrohantunk a lépcsőn, be az ajtón, egyenesen az emeletre. Betoppantunk a szobába, ahol az ágy már készen várt minket az alvásra.
Sötét volt. Villámok cikáztak az ablak előtt, bevilágítva a szoba minden sarkát. Bekapcsoltam a tv-t. Leültél mellém, majd átkaroltalak. A hátad kezdtem el finoman simogatni. Lassan felegyenesedtél, puszit adtam az arcodra. Vagyis csak azt hittem. A szánk összeért, és megcsókoltalak. Igen, még mindig emlékszem azokra a puha ajkakra, melyek oly forrón vágytak erre a pillanatra.
Egy álom elevenedett meg bennem. Egy álom, mely már több mint egy éve töltötte ki elmém minden kis zugát. Most pedig, így egy év után, még mindig te birtoklod elmém, de szívembe is behatoltál. Mélyre beástad magad, hogy onnan lovakkal se tudjanak kihúzni. De nem baj. Mert én az maradok, aki voltam. Az maradok, akit megismertél. Vigyázok rád odabent, hiszen te vagy a mindenem. SZERETLEK MÚZSÁM!

Nincsenek megjegyzések: