A jó és a rossz...

Mindannyiunk lelkében megállás nélkül folyik a harc a Jó és a Rossz között. Lehet, hogy minden pillanatban összecsapnak egymással az angyalok és az ördögök. Talán évezredek óta tart a háborújuk, és egyre nagyobb területeket hódítanak el egymástól, míg végül egyikük megsemmisíti a másikat.

Szüleink, és az ő vágyaik...

A család szépen összegyűlt, a gyerekek meg elgondolni sem tudták, hogy mi az a nagy hír, ami miatt a szüleik ilyen titokzatosak. Velük sosem történik semmi. Tiszta unalom az életük. A legnagyobb izgalom az éltükben, ha néhány új virágot hoz a begónia.
A szülők az ebéd befejezése után bejelentették, hogy mostantól másképp szeretnének élni. Ezért aztán szépen eladják a családi házukat. Egy kisebb lakásba költöznek Londonba és vesznek egy hajót. Végre itt az ideje, hogy körülhajózzák a földet.
A gyerekek iszonyatos röhögésben törtek ki, mert azt hitték ez valami kis tréfa. Ám hamar kiderült, hogy nem az. A szülők tényleg eladták a házat, vettek egy hajót majd elindultak a világ körül.
Anyukájuk, akiről eddig el sem tudták képzelni, hogy kalandvágya meghaladhatja egy új süteményrecept kipróbálását kivirult. Apukájukat mintha kicserélték volna. Néha küldtek képeslapot vagy E-mailt egy-egy exotikus szigetről.És ha aggódtak is a gyerekek miatt ez nem nagyon látszott rajtuk.
Míg a gyerekek dolgoztak, a szülők boldogan vitorláztak a nagy vizeken.
És a gyerekek elgondolkodtak. Valahogy természetes volt, hogy a szüleik mindig ott vannak, lehet rájuk számítani, lehet tőlük kölcsönkérni. De hogy boldogok- e azt még sosem kérdezték.
A szülők 3 év múlva hazatértek. Újra süteményillat töltötte be a lakást. De a gyerekek már másként néztek a szüleikre. Valahogy észrevették, hogy ők is emberek és nem csak szülők. Nekik is vannak álmaik. Álmaik, amiket valóra váltottak. 

Kőrösi László - Rá vágyom

Csillog mindig a két szeme,
vörös ajka: rózsaszirom.
Ah! de kár a szóért! Hiszen,
elmondani úgysem bírom...

Azért azt tudd, ha jön felém,
kocsányon lógnak szemeim.
Titkon, karomban hordozom:
édes-vágyaknak mezein.

Mámorító látványától,
tükrök roppannak szerteszét,
mert nem tudják visszaadni,
tündöklő égi-szépségét.

És én mezítláb gázolok,
törött szilánkok ezrein!
Nem számít most a fájdalom,
Rá vágynak érzékszerveim.

Csak Rá vágyom én, csakis Rá!
Imádom zsenge illatát!
Egy csókjáért lehoznám bíz,
a világ összes csillagát!

Nem hiszek...

József Attila - Ezüst élet

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
meg a halottak, meg a rétek.

Győzni épp oly szép, mint a
virág,
de én az uccákon lődörgök,
vagy esőt hallgatok szobámban
s nagyon hallgatok, hogyha
dörgött.

Ezüstös lesz majd nagy szívetek,
bárha a győzők ti maradtok,
zászlótok is ezüstté őszül
s egyszer győzni is elfáradtok.

Csatazaj mögött eljön halkan
hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
meg a halottak, meg a rétek.

Nagycsöndű, komoly kísértet
kísér
s hová lépek, kibú a föld alól -
az árnyékom, mely mindenütt
követ
s találkozunk is egyszer valahol.

Olyan szép dolog elfáradni és
pihenni, mit nem ad se harc, se
más,
kedves árnyékban leheverni, le
s bennünk eleve ott a fáradás.

Bennünk eleve ott a fáradás,
mely a szűz hónak testvére lehet
-
ha nagyon fázik már a föld,
lehull,
csak hull a hó s új tavaszig
befed.

Egy télestén a földet csöndesen
betakarta a fáradtság, a szent,
az én szavammal együtt, hisz az
is végtelen hideg világban kereng.

1925. ápr. 23.

Cobblah Ilona (Dzsenyami) - Felnőve

Oly hamar elszáll a kisded mesevilág.

S ha már kinőtted az anyaölt,

bőre illatát sem szívod magadba,

egyedül fűzöl szalagot hajadba.

Futsz pillangók, s madarak után.

Senkiéhez nem hasonlít a kéz.

Mely ölel, mint lombkoronával

madárfészkét védő almafa,

megtölt reménnyel - áradó

szeretet erejével vezérel.

Már semmi nem olyan, mint rég.

A kacagást felváltja a gond,

s míg szakadozik az ide-oda szálló

gondolat, az egyszer volt, hol nem volt

mesék fényéből szövöd álmodat.

Szólsz, de nincs ki visszaszól.

Ha nem tudod ledönteni a falat,

a sors keringő táncot jár,

néha tétova léptekkel haladsz,

megrendült szívvel kétségek súlya alatt.

Zarándok lelked száll - magával ragad.

Nincs időd, hogy kérdezd, becézd,

megtört vállát érintve, a gyermekkort idézd.

S míg felhőszirmok mögé bújik a jókedv, 

felnőni - magad ellen való vétek.

                    Ha olykor gyengéd fuvallat simítja arcod.

S izzó mélytüzű szemébe nézel,

emlékeidben lapozgatva a napot

tudod - az ő óvó sóhaja

lebbenti meg a szalagot.

Egy kis lazulás...

Sorsunk...

Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál.

Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen.

Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod:

A TE DALOD SZÓL!

Barátság

Ha megfoghatnék egy szivárványt, megtenném. Csak neked, hogy a szépségét megoszthassam veled.
Azokon a napokon, mikor egyedül érzed magad, építenék egy hegyet, ami csak a tiéd lenne. Egy hely a kikapcsolódásra, egy hely, egyedül lenni.
Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám őket.
De ezeket nem vagyok képes megtenni. Nem tudok hegyet építeni vagy megfogni egy szivárványt. De engedd,hogy az legyek, amit a legjobban tudok:
Egy barát, aki mindig itt van.....

Napocska...

Zselenszky - Középen

Te csak hírvivő vagy, vagy maga a hír?
Az vagy, akiért sírnak, vagy az aki sír?
Ha megáldottak a tehetséggel és bárkivé lehetnél, mi tilt attól, hogy önmagaddá legyél?

Légy a másikra néző büszkeség!
A gyermekek álmát súgó lég!
Az enyémnél úgyis, félkeserűn is biztos édesebb a szád.
Üld meg velem a félelmeid torát!
Ez a kirakós lét picit gyári hibás, de ki a mellet, játszani kell!
A hiányzó részt majd a lelkünk színéből sorsunk festi fel.

Te légy az élet, a nappal, az éj, és az öregek szemébe vesző tér!
Legyél a mérleg, amin mérhet a menny, én meg az, aki hitelesít!
Bujtatott száz látóhatár, hagytam a képzeted, hogy hadd vezessen a semmin át.
Csillámlón, a felhők mögül, ahányszor felderengett, tudtam jól, felismersz, itt középen...
Középen.