Kapcsolj ki...

Kapcsolj ki, tedd magad minimumra, élvezd a jó időt... Csináld azt amit szeretsz csinálni. ÉLJ!

Álmomban látogatóban jártam...

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást, a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

Róth Lajos - Reménytelenség?

Hosszú idő óta nem ragadtam pennát,
magamba fojtottam életem minden búját.
Eljött az idő, hogy életjelt mutassak,
indulataim most kitörnek, kifakadnak.

Kis országomban idáig szépen éltünk,
dolgoztünk, nevettünk, soha se féltünk.
Gyerekszemmel más is volt a világ,
de lehulott az álarc, kemény a valóság.

Szorongatják torkunk, napról napra élünk,
sötétben reszketünk, mikor jönnek értünk.
Kidobnak az utcára? Kikerülünk a hóra?
Legalább nem lesz gondunk a tüzelőanyagra.

Válság van, mondják, mégis autóban ülnek,
nevetnek, szórakoznak, gondtalanul élnek.
Mi idelent robotolunk, szeretet a bérünk,
régóta nem látjuk tenyerünkben a pénzünk.

Éjszaka az utcán, farkastörvények uralkodnak.
Ellenséges hordák, éhes vadként ölnek harapnak.
Nappal aztán újra, mint mindig aludni térnek,
hogy átvegyék helyüket a vérszívó férgek.

Folytonos a félelem, mely sajnos nem álom,
inkább álmodnék, mint így éljem világom.
Sokan menekülnek, szerintük rossz a helyzet,
el is felejtik, hogy ők Magyarnak születtek.

Ha összetartanánk, széthúzás nem lenne,
gazdag fogná a szegény kezét, nem leköpne,
Ha a csoportok is végre összetartanának,
véget vethetnénk az oligarchikus diktatúrának.

Dicső országom minden nagy hőse, s vitéze,
ha ezt előre látja, nem harcolt volna érte.
Mi egykor zöld volt, az mára betondzsungel,
minden hagyományunk, eszménk, sírban tűnik el.

Hírünk megelőzi nevünk, kultúránk romokban,
senki nem igazodik ki már e hatalmas halomban.
Muszály megőriznünk tisztaságunk és vérünk,
nem szabad feledni hódító történelmünk.

Óva intelek, ne feledd Magyar,
ez itt "bölcsöd, mely ápol, s eltakar."
Mielött elmennél, nézz az égre fel,
jusson eszedbe: "Itt élned, s halnod kell."

Idézetek a mindennapokról...

Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.

Valahogy csak lesz. Úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna.

Mérhetetlenül nagy a különbség a közt, hogy csak szemlélgetjük a körülöttünk lévő világot, vagy látjuk is azt. A krokodil vagy a macska is képes megszemlélni a dolgokat, de csak mi, emberek rendelkezünk a látás képességével. Minthogy nap nap után, szakadatlanul, fotografikus és elektronikus képáradattal bombáznak bennünket, sokunk elvesztette már a látás adományát. Ám ezt a képességet ismét elsajátíthatjuk és megtanulhatjuk, hogy valahányszor egy tárgyra vagy élőlényre tekintünk, mindannyiszor úgy lássuk azt, mintha először néznénk rá.

Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60 másodpercnyi boldogságot.

Azt mondják, a valóság unalmas, egyhangú, és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?

Móni mesél...

Egy barátunk napszálltakor a néptelen mexikói tengerparton kószált.
Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve
látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik, és valamit
a vízbe dobál.

Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a
dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és
egyenként visszahajítja őket az óceánba.

Barátunk elképedt.

- Jó estét, uram! - szólította meg a férfit. - Azon tűnődtem, hogy
min fáradozik itt.

- Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja, a dagály
partra vetette őket, s ha nem segítek rajtuk, elpusztulnak oxigén
nélkül.

- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget
nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván
ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át. Akárhogy
töri magát, nem lesz látszatja a munkájának.

A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri
csillagot, és a hullámok közé dobta.

- Ennek az egynek mégsem mindegy!

Nőnapra!

Tudom, hogy még 4 nappal odébb van nőnap, de én csak most tudok frissíteni, mert nem leszek elérhető pár napig. Szóval! Kedves női ismerőseim, kedves női blog olvasók, Boldog Nőnapot Kívánok nektek, női rokonaitoknak (édesanyátoknak, nagymamáitoknak, gyerekeiteknek), nő ismerőseiteknek. Egyszóval MINDENKINEK!



Antóni Sándor - Nőnapi köszöntő

Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.

Életünkben göröngyös út is vezet,
Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.
Szeretettel és hálával tartozunk néktek,
Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.
Mellettünk vagytok egy életen át,
Hűségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.

Életünkben a leghűségesebb társunk,
Bár merre is jártok mindig hazavárunk.
Nélkületek az élet semmit sem érne,
Mint tenger vize, mi partot sose érne.
Szeretünk titeket egy életen át,
Kik szívet és életet adtatok cserébe át.

Mint napsugár az életünket ragyogja át,
Veletek vagyunk az élet viharán.
Köszöntünk hát titeket meleg szívvel,
Az életben soha el nem múló szeretettel.
Zsenge virágillat harmatozza lelketek,
Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.

Kívánunk sok erőt, egészséget,
Minden évben szerencséket.
Szemetekben könny sose legyen,
Napjaitok vendége az öröm legyen.
Nőnap alkalmából minden jót kívánunk,
Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk.

Kapcsolj ki...

Kapcsol ki magad! Néha nem árt. Sétálj, menj ki a teraszra nézz körbe, hallgass zenét, tedd azt amit szeretsz. Nem jó mindig mindenen agyalni, pihenni is kell időnként... :D

Ajánlom mindenki figyelmébe:

Vigasztaló idézetek

"Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni."

"Nem lenne patakcsobogás a mederben található kövek nélkül."

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."

"A tűz is pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani."

"Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más."

"A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják."

"Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon."

"Amikor a szív siratja, amit elveszített, a lélek örvendezik annak, amit általa nyert."

"A szomorúság sem marad meg örökké, ha arrafelé tartunk, ahová mindig is eljutni kívántunk."

"Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál."

A vadkecskék és a kecskepásztor (Tanulságos történet)

A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."

A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.

Zenés vers

Szeitz Kriszta: Mondj igent