József Attila - Ezüst élet

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
meg a halottak, meg a rétek.

Győzni épp oly szép, mint a
virág,
de én az uccákon lődörgök,
vagy esőt hallgatok szobámban
s nagyon hallgatok, hogyha
dörgött.

Ezüstös lesz majd nagy szívetek,
bárha a győzők ti maradtok,
zászlótok is ezüstté őszül
s egyszer győzni is elfáradtok.

Csatazaj mögött eljön halkan
hozzátok is az ezüst élet.
Nagyon halkan élnek a felhők,
meg a halottak, meg a rétek.

Nagycsöndű, komoly kísértet
kísér
s hová lépek, kibú a föld alól -
az árnyékom, mely mindenütt
követ
s találkozunk is egyszer valahol.

Olyan szép dolog elfáradni és
pihenni, mit nem ad se harc, se
más,
kedves árnyékban leheverni, le
s bennünk eleve ott a fáradás.

Bennünk eleve ott a fáradás,
mely a szűz hónak testvére lehet
-
ha nagyon fázik már a föld,
lehull,
csak hull a hó s új tavaszig
befed.

Egy télestén a földet csöndesen
betakarta a fáradtság, a szent,
az én szavammal együtt, hisz az
is végtelen hideg világban kereng.

1925. ápr. 23.

Cobblah Ilona (Dzsenyami) - Felnőve

Oly hamar elszáll a kisded mesevilág.

S ha már kinőtted az anyaölt,

bőre illatát sem szívod magadba,

egyedül fűzöl szalagot hajadba.

Futsz pillangók, s madarak után.

Senkiéhez nem hasonlít a kéz.

Mely ölel, mint lombkoronával

madárfészkét védő almafa,

megtölt reménnyel - áradó

szeretet erejével vezérel.

Már semmi nem olyan, mint rég.

A kacagást felváltja a gond,

s míg szakadozik az ide-oda szálló

gondolat, az egyszer volt, hol nem volt

mesék fényéből szövöd álmodat.

Szólsz, de nincs ki visszaszól.

Ha nem tudod ledönteni a falat,

a sors keringő táncot jár,

néha tétova léptekkel haladsz,

megrendült szívvel kétségek súlya alatt.

Zarándok lelked száll - magával ragad.

Nincs időd, hogy kérdezd, becézd,

megtört vállát érintve, a gyermekkort idézd.

S míg felhőszirmok mögé bújik a jókedv, 

felnőni - magad ellen való vétek.

                    Ha olykor gyengéd fuvallat simítja arcod.

S izzó mélytüzű szemébe nézel,

emlékeidben lapozgatva a napot

tudod - az ő óvó sóhaja

lebbenti meg a szalagot.

Egy kis lazulás...

Sorsunk...

Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál.

Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen.

Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod:

A TE DALOD SZÓL!

Barátság

Ha megfoghatnék egy szivárványt, megtenném. Csak neked, hogy a szépségét megoszthassam veled.
Azokon a napokon, mikor egyedül érzed magad, építenék egy hegyet, ami csak a tiéd lenne. Egy hely a kikapcsolódásra, egy hely, egyedül lenni.
Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám őket.
De ezeket nem vagyok képes megtenni. Nem tudok hegyet építeni vagy megfogni egy szivárványt. De engedd,hogy az legyek, amit a legjobban tudok:
Egy barát, aki mindig itt van.....

Napocska...

Zselenszky - Középen

Te csak hírvivő vagy, vagy maga a hír?
Az vagy, akiért sírnak, vagy az aki sír?
Ha megáldottak a tehetséggel és bárkivé lehetnél, mi tilt attól, hogy önmagaddá legyél?

Légy a másikra néző büszkeség!
A gyermekek álmát súgó lég!
Az enyémnél úgyis, félkeserűn is biztos édesebb a szád.
Üld meg velem a félelmeid torát!
Ez a kirakós lét picit gyári hibás, de ki a mellet, játszani kell!
A hiányzó részt majd a lelkünk színéből sorsunk festi fel.

Te légy az élet, a nappal, az éj, és az öregek szemébe vesző tér!
Legyél a mérleg, amin mérhet a menny, én meg az, aki hitelesít!
Bujtatott száz látóhatár, hagytam a képzeted, hogy hadd vezessen a semmin át.
Csillámlón, a felhők mögül, ahányszor felderengett, tudtam jól, felismersz, itt középen...
Középen.

Róth Lajos - Köszöntő

Úgy rohan az idő, mintha egy mókuskerékben rekedt kisállat folyton szaladna és ő hajtaná az idő menetének sebességét. Furcsa dolog ez. Egy évvel öregebb lett mindenki. Én is, Ti is! Kaptunk hideget, meleget az esztendőben.

Néha úgy éreztük, olyan jó az egész, soha ne érjen véget! Közben pedig úgy repült az idő, mint a szabad madár az égen (az idei nyaram például ilyen volt). Néha pedig egy nagy rakás sz*rt termelt a kutya a ház portája elé, ami rengeteg bajt, kárt, és sorohatnám még mit hozott! De túléltük, itt vagyunk, és elmondhatjuk magunkról egyben vagyunk!

Rengeteg új embert ismertem meg az év folyamán. Voltak rosszak, és voltak jók! Nagyon jó emberek, akikkel semmi pénzért nem szeretném elveszíteni a kapcsolatot az elkövetkezendőkben...

Hát kedves olvasóim nem is szaporítanám a szót feleslegesen. Elteszem magam egy kis időre, és ez lenne blogom utolsó bejegyzése az évben. Ne aggódjatok, Januárban újult erővel visszatérek hozzátok....

Addig nem is kívánok mást, csak:

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉS, BOLDOG, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET!!!

Róth Lajos - Köszöntő

Teljen nyugalomban, együtt a karácsony.

Béke és szeretet csücsüljön a faágon.

Ajándékod legyen hatalmas ölelés,

Család, barátok, ennyi és kész!

Szilveszter éjszaka tisztán várd az újévet.

Petárda zajával űzd el a sok rémet!

Egyél,igyál, nevessél, ahogyan jól esik,

Éjfékor kiáltsál BÚÉK-ot nekik! 

Csécsei János - Kontrasztok

Szűz voltam, makulátlan fehér,
bennem otthonra lelt az oltalom.
Éj és éj közt két végről égtem,
de miért száradt sár az arcomon?

Az elmúlás füstje terjengett,
szemeimbe mart és vakon hagyott.
Már száradt a virág síromon,
de miért maradtam félig halott?

Beléptél, felkavartad a fényt,
épp csak bennem nem fértél sehova.
A mennyben élt otthonnyi lelked,
de miért nem engedtél be soha?

A földre néztél behunyt szemmel,
kértem, hogy angyalarcod emeld föl!
Érintetlenül tiszta voltál,
de miért csorgott vér a szemedből?

Lehunyt lélekkel, de jó volna
heverni az avarban, csak egyszer!
Tudatni, hogy félig még élek
és tudni: te ilyennek fogadsz el!

Zene a léleknek...

">

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe...

01. Egy jó szót szólni.
02. Egy beteget felvidítani.
03. Óvatosan csukni be az ajtót.
04. Apróságoknak örülni.
05. Mindenért hálásnak lenni.
06. Jó tanácsot adni.
07. Egy levél megírásával örömet szerezni.
08. Jogos panaszt nem melegíteni fel újra.
09. Nem tenni szóvá, amit a másik hibázik.
10. A levert hangulatot nem venni komolyan.
11. Nem sértődni meg egy félre sikerült szó miatt.
12. Megtalálni a dicsérő szót a jóra.
13. Megtalálni az együtt érző szót a megalázottnak.
14. Találni egy tréfás szót a gyerekeknek.
15. Elismerni az elkövetett helytelenséget.
16. Örülni a holnapi napnak.
17. Bizonyos dolgokra aludni egyet.
18. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
19. MINDENBEN ÉS MINDENKIVEL SZERETETBEN LENNI!