Ha nem is lesz idén fehér a karácsony, attól még lehet szép! A következő videókat kis hangulat csinálónak tettem fel! Fogadjátok (hallgassátok) szeretettel!
kedd, december 23, 2008
Róth Lajos - Szenteste, Sárkány, Mikulás!
Csendes volt az este. Kint havazott, bent forralt bort szürcsölgettünk, és vártuk a vacsorát. Feszülten hallgattuk, ahogy Anyu, Mama,Stünci, és Hugi csörömpöltek az edényekkel. Szívem szerint kifutottam volna a konyhába, hogy belekóstoljak mindenbe,de úgyis bezavartak volna a szobába. Türelmesen vártunk. Végignéztem az arcokon, amiken csepett sem látszottak a türelem jelei. Ati és Szabi a TV-t bámulták. Bugyuta karácsonyi műsor ment benne, közben nevetgéltek és megjegyzéseket tettek: - Mikor lesz már kész? Éhesek vagyunk! - Apu csititgatta őket, hogy már nem kell sokat várni.De ők annál inkább hangoskodtak, és mondták tovább kis megjegyzéseiket. Nevetve figyeltük őket Papával, aki a fotelágyon ült. Egyszer csak felállt, majd a szekrénybe nyúlt valamiért. Csillagszórók jelentek meg a kezében. A két kisebb (akik azért már nem olyan kicsik) felugrottak, majd megragadtak egy egy csillagszórót. Apu lekapcsolta a TV-t, majd mikor a csillagszórók felvillantak, a villanyt is. Fényük bevilágította a szobát. Csodálatos látvány volt. Jó érzés töltött el újra és újra és újra. Soha nem volt még ilyen nagy karácsonyi hangulat bennem. A csillagszórók kialudtak, a konyhából megszűnt a csörömpölés. Egy alak jelent meg az ajtóban. Felkapcsolta a villanyt. Hugi volt az, arcára mosoly ült ki.- Kész a vacsora. - szólalt meg, majd gyorsan
visszarohant. Mi is megindultunk a szobából. A két kicsi előre rohant,utánuk papa ment. Apu előre engedett engem. Ahogy beléptem a konyhába, megcsapott a sült hús ínycsiklandozó illata. Összefojt a nyál a számban. Gazdagon volt megterítve az asztal. Díszes tányérok voltak kirakva, a hátsó szélén az adventi koszorú díszelgett. Mögöttünk a kályha biztosította a meleget. Az ablakdíszek csillogtak, a lámpán levő ág pedig ontotta magából a fenyő illatot. Karácsonyi hangulatom a tetőfokára hágott.
Mindenki helyet foglalt, majd csend lett. Anyu megjelent egy szép, és egészséges almával. Kést ragadott,majd felszeletelte annyi részre ahányan ott voltunk. Majd megszólalt: - Tudjátok-e miért esszük ezt meg? - hangzott a kérdés. Mindenki csendbe volt. Tudtuk, hogy miért, de senki nem szólalt meg, csak bámultuk anyut. - Azért, mert ez szimbolizálja az összetartást a családban. - szólalt meg anyu kisvártatva. Miután mindenki megette a saját részét, Mama az egyik edény fedelét leemelte, és merőkanalat merített bele. Halászlé volt benne. Kiszedett mindenkinek egy adagot, majd mohón nekiláttunk a vacsorának. A második fogás finom krumplipüré volt rántott hússal, rántott combbal. A savanyúság kis tálakon volt elhelyezve.A beszélgetés folytonos volt. Mindig is ezt szerettem ezekben a családi összejövetelekben. Mégis karácsonykor ez sokkal másabb volt a megszokottnál. Mikor már mindenki végzett, Stünci kirohant az előtérbe, majd nagy tálca süteménnyel jelent meg újra. A tálca roskadozott a sütik súlya alatt.
Volt rajta mézeskalács, amit még mi diszítettünk ki. Volt rajta métereskalács, melyet Stünci sütött. Volt rajta Zserbó, melyet Mama csinált nekünk. Volt rajta Gesztenyés tekercs, melybe anyu, beleadta szívét lelkét. Persze volt ott még sokminden
más is, de ezek fogytak el legelőször.
Úgy éreztem, szétdurran a hasam. Nagyon sokat ettem, és nagyon jókat is. Befejezte lassan mindenki az evést. A kicsik megrohanták a nagyszobát. Odabent állt a karácsonyfa, félhomályba. A fényt egyedül a ráaggatott izzók biztosították. Csodaszép volt a fa. Biztosan azért tűnt annak, mert együtt diszítette az egész család. Mikor felkapcsoltam a villanyt, minden szem a fa alá szegeződött.
Nagy halom ajándék feküdt alatta. A kicsik megrohamozták a fát. Arcukra hatalmas mosoly ült. Úgy tépték le a csomagolást a nekik szánt ajándékokról. Apu, én, Mama, és anyu úgy döntöttünk, hogy mi csak holnap bontjuk ki az ajándékainkat.
Személy szerint lefekvéshez készültem. A nagyszobában aludtunk mi fiúk. Ott aludt velünk Apu, meg Papa is. A többiek valami karácsonyi filmet néztek a TV-ben, de erre már csak félálomból emlékszem. Hamar elértem álomföldre. Egy tompa zajra riadtam fel. FÜleltem, hátha megint meghallom. De semmi nem hallatszott sehonnan. Egyszer csak szárnyak suhogását véltem felfedezni. Felkeltettem Atit, meg Szabit. Mellényt vettünk magunkra, papucsot húztunk a lábunkra. Kinyitottuk a bejárati ajtót, majd kirohantunk a térdig érő hóba. A tetőn egy fehér sárkány foglalt helyet. Méltóság teljesen nézett le ránk hatalmas szemeivel. Mintha mosolygott volna. Egy piros alak jelent meg nemsokára mellette, mely rámászott a hátára. Ő is lenézett ránk, és integetni kezdett. Vissza intettünk neki, majd ráismertünk. A mikulás volt az. De sárkányháton? Szabi felkiáltott: - Te vagy az Mikulás? - Az alak csak nézett minket, és ennyit szólt: - Boldog karácsonyt gyerekek, és jó éjszakát!
Azzal megrántotta a gyeplőt, a sárkány pedig pár szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Kitisztult az ég, és telihold volt. A sárkány és Mikulás a hold irányába indultak el. Addig néztük őket, míg el nem tűntek az égbolton. Csodaszép karácsony volt!
visszarohant. Mi is megindultunk a szobából. A két kicsi előre rohant,utánuk papa ment. Apu előre engedett engem. Ahogy beléptem a konyhába, megcsapott a sült hús ínycsiklandozó illata. Összefojt a nyál a számban. Gazdagon volt megterítve az asztal. Díszes tányérok voltak kirakva, a hátsó szélén az adventi koszorú díszelgett. Mögöttünk a kályha biztosította a meleget. Az ablakdíszek csillogtak, a lámpán levő ág pedig ontotta magából a fenyő illatot. Karácsonyi hangulatom a tetőfokára hágott.
Mindenki helyet foglalt, majd csend lett. Anyu megjelent egy szép, és egészséges almával. Kést ragadott,majd felszeletelte annyi részre ahányan ott voltunk. Majd megszólalt: - Tudjátok-e miért esszük ezt meg? - hangzott a kérdés. Mindenki csendbe volt. Tudtuk, hogy miért, de senki nem szólalt meg, csak bámultuk anyut. - Azért, mert ez szimbolizálja az összetartást a családban. - szólalt meg anyu kisvártatva. Miután mindenki megette a saját részét, Mama az egyik edény fedelét leemelte, és merőkanalat merített bele. Halászlé volt benne. Kiszedett mindenkinek egy adagot, majd mohón nekiláttunk a vacsorának. A második fogás finom krumplipüré volt rántott hússal, rántott combbal. A savanyúság kis tálakon volt elhelyezve.A beszélgetés folytonos volt. Mindig is ezt szerettem ezekben a családi összejövetelekben. Mégis karácsonykor ez sokkal másabb volt a megszokottnál. Mikor már mindenki végzett, Stünci kirohant az előtérbe, majd nagy tálca süteménnyel jelent meg újra. A tálca roskadozott a sütik súlya alatt.
Volt rajta mézeskalács, amit még mi diszítettünk ki. Volt rajta métereskalács, melyet Stünci sütött. Volt rajta Zserbó, melyet Mama csinált nekünk. Volt rajta Gesztenyés tekercs, melybe anyu, beleadta szívét lelkét. Persze volt ott még sokminden
más is, de ezek fogytak el legelőször.
Úgy éreztem, szétdurran a hasam. Nagyon sokat ettem, és nagyon jókat is. Befejezte lassan mindenki az evést. A kicsik megrohanták a nagyszobát. Odabent állt a karácsonyfa, félhomályba. A fényt egyedül a ráaggatott izzók biztosították. Csodaszép volt a fa. Biztosan azért tűnt annak, mert együtt diszítette az egész család. Mikor felkapcsoltam a villanyt, minden szem a fa alá szegeződött.
Nagy halom ajándék feküdt alatta. A kicsik megrohamozták a fát. Arcukra hatalmas mosoly ült. Úgy tépték le a csomagolást a nekik szánt ajándékokról. Apu, én, Mama, és anyu úgy döntöttünk, hogy mi csak holnap bontjuk ki az ajándékainkat.
Személy szerint lefekvéshez készültem. A nagyszobában aludtunk mi fiúk. Ott aludt velünk Apu, meg Papa is. A többiek valami karácsonyi filmet néztek a TV-ben, de erre már csak félálomból emlékszem. Hamar elértem álomföldre. Egy tompa zajra riadtam fel. FÜleltem, hátha megint meghallom. De semmi nem hallatszott sehonnan. Egyszer csak szárnyak suhogását véltem felfedezni. Felkeltettem Atit, meg Szabit. Mellényt vettünk magunkra, papucsot húztunk a lábunkra. Kinyitottuk a bejárati ajtót, majd kirohantunk a térdig érő hóba. A tetőn egy fehér sárkány foglalt helyet. Méltóság teljesen nézett le ránk hatalmas szemeivel. Mintha mosolygott volna. Egy piros alak jelent meg nemsokára mellette, mely rámászott a hátára. Ő is lenézett ránk, és integetni kezdett. Vissza intettünk neki, majd ráismertünk. A mikulás volt az. De sárkányháton? Szabi felkiáltott: - Te vagy az Mikulás? - Az alak csak nézett minket, és ennyit szólt: - Boldog karácsonyt gyerekek, és jó éjszakát!
Azzal megrántotta a gyeplőt, a sárkány pedig pár szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Kitisztult az ég, és telihold volt. A sárkány és Mikulás a hold irányába indultak el. Addig néztük őket, míg el nem tűntek az égbolton. Csodaszép karácsony volt!
KÍVÁNOK MINDENKINEK, KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET! /Lollipop/
péntek, december 19, 2008
Anyu emlékére
Ma van 1 éve annak, hogy ez megtörtént. Híre nem csak engem, családom, barátaim, de még a hozzám közel álló embereket is megrázta. Édesanyám lelke elhagyta ezt a földet, és remélem, nagyon boldog odafent! Tudom, sőt érzem, hogy óvó tekintete mindig figyel minket. Vigyázza lépéseinket.
Elmentél tőlünk, nem látunk többé,
de szívünkben itt leszel mindörökké.
Tudom már nem gyötörnek a földi gondok,
kívánom: légy odafent örökké boldog
Elmentél tőlünk, nem látunk többé,
de szívünkben itt leszel mindörökké.
Tudom már nem gyötörnek a földi gondok,
kívánom: légy odafent örökké boldog
Csukás István - Istenke, vedd térdedre édesanyámat
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.
Horváth Gergely - Egy kósza lélek
Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.
Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.
Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.
Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.
A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.
Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már istene elé.
Antóni Sándor - Az én jóanyám
Az én anyám nem hordott ékszert, nem divatolt,
Egész életében becsületesen dolgozott.
Család és a munka, ez volt mindene,
Szórakozni nem volt pénze, se ideje.
Kirándulás vele, az volt az igazi,
Együtt mentünk a mezőre dolgozni.
Hol felesen és sokszor harmadába,
Biztatott bennünket jóanyám egyfolytába.
Vártuk a harangszót délben, hogy ehessünk,
Zsíros kenyér hagymaszárral, ezt ehettük.
Pihentünk egy kicsit a nagy fa árnyékába,
Hogy erőt gyűjtsünk ismét délutánra.
Sokat gondolok szegény jóanyámra,
Aki átdolgozta az életét egyfolytába.
az élet kálváriáját, ő igen csak megjárta,
Bele is fáradt szegénynek keze, lába.
Én mindenért köszönettel tartozok néki,
A végtelen tisztességét tudom felidézni.
Nem volt igényes, de nem is lehetett,
Mindent megtett, amit lehetett.
Vele sírtunk, vele nevettünk,
Megosztott mindent közöttünk.
Fényképét kezembe veszem és nézem,
Ma is előttem van végtelen szerénysége.
Az én jóanyámra sokat gondolok,
Néha, néha álmomban meg is láthatok.
Sajnos az álom gyorsan tovaszáll,
Csak az emléke marad utána már.
Az én anyámat felejteni sohasem fogom,
Míg a síron túl is vele maradok.
Soha sem felejtem el szép szavát, mosolyát,
Tiszta szívből kérem a poraira a Jóisten áldását.
Róth Lajos - Angyali üzenet
Csak ültem egy padon, a csillagokat néztem,
ekkor valami fényes dolog átsuhant felettem.
Nézelődtem, de nem láttam mi lehetett,
egyszer csak valaki megérintette a kezemet.
Ránéztem, és meglepődve láttam,
egy angyal volt az, aranyos ruhában.
Szárnyát összehúzta, és rám nevetett,
Még soha nem láttam ilyen szépet.
Kezével felém nyúlt, arcom érintette,
szemembe nézve mesélni kezdett.
Csengő hangja elmondta nekem,
Mennyire szeretik anyut odafent.
Nem kell aggódnom, nem kell félnem,
Jó helye lesz odafent tényleg.
Onnan fentről néz majd minket,
Óvja minden egyes lépésünket.
Amint az angyal ezt elmondta nekem,
Szárnyát kitárta, s felemelkedett,
Jó éjt puszit küldött az arcomra,
én pedig a padon merültem álomba.
!!!SZERETTÜNK ANYU, ÉS MINDIG IS SZERETNI FOGUNK!!!
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.
Horváth Gergely - Egy kósza lélek
Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.
Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.
Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.
Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.
A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.
Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már istene elé.
Antóni Sándor - Az én jóanyám
Az én anyám nem hordott ékszert, nem divatolt,
Egész életében becsületesen dolgozott.
Család és a munka, ez volt mindene,
Szórakozni nem volt pénze, se ideje.
Kirándulás vele, az volt az igazi,
Együtt mentünk a mezőre dolgozni.
Hol felesen és sokszor harmadába,
Biztatott bennünket jóanyám egyfolytába.
Vártuk a harangszót délben, hogy ehessünk,
Zsíros kenyér hagymaszárral, ezt ehettük.
Pihentünk egy kicsit a nagy fa árnyékába,
Hogy erőt gyűjtsünk ismét délutánra.
Sokat gondolok szegény jóanyámra,
Aki átdolgozta az életét egyfolytába.
az élet kálváriáját, ő igen csak megjárta,
Bele is fáradt szegénynek keze, lába.
Én mindenért köszönettel tartozok néki,
A végtelen tisztességét tudom felidézni.
Nem volt igényes, de nem is lehetett,
Mindent megtett, amit lehetett.
Vele sírtunk, vele nevettünk,
Megosztott mindent közöttünk.
Fényképét kezembe veszem és nézem,
Ma is előttem van végtelen szerénysége.
Az én jóanyámra sokat gondolok,
Néha, néha álmomban meg is láthatok.
Sajnos az álom gyorsan tovaszáll,
Csak az emléke marad utána már.
Az én anyámat felejteni sohasem fogom,
Míg a síron túl is vele maradok.
Soha sem felejtem el szép szavát, mosolyát,
Tiszta szívből kérem a poraira a Jóisten áldását.
Róth Lajos - Angyali üzenet
Csak ültem egy padon, a csillagokat néztem,
ekkor valami fényes dolog átsuhant felettem.
Nézelődtem, de nem láttam mi lehetett,
egyszer csak valaki megérintette a kezemet.
Ránéztem, és meglepődve láttam,
egy angyal volt az, aranyos ruhában.
Szárnyát összehúzta, és rám nevetett,
Még soha nem láttam ilyen szépet.
Kezével felém nyúlt, arcom érintette,
szemembe nézve mesélni kezdett.
Csengő hangja elmondta nekem,
Mennyire szeretik anyut odafent.
Nem kell aggódnom, nem kell félnem,
Jó helye lesz odafent tényleg.
Onnan fentről néz majd minket,
Óvja minden egyes lépésünket.
Amint az angyal ezt elmondta nekem,
Szárnyát kitárta, s felemelkedett,
Jó éjt puszit küldött az arcomra,
én pedig a padon merültem álomba.
!!!SZERETTÜNK ANYU, ÉS MINDIG IS SZERETNI FOGUNK!!!
csütörtök, december 04, 2008
David A. Berman - Az élet tollvonásai
Tegyük fel, hogy valakitől kap ajándékba egy vadonatúj, szépen író tollat. Azt azonban nem tudja, mennyi tinta van benne. Előfordulhat, hogy már az első próbálkozás során kifogy, de az is lehet, hogy olyan mesterművet (vagy műveket) alkot vele, mely örökéletű lesz, s megváltoztatja a dolgok menetét. Nem tudhatja, mielőtt ki nem próbálta. A játékszabályok szerint valójában soha nem fogja megtudni. Próbáljon szerencsét!
Igazából arra nincs szabály, hogy bármit is csinálnia kell. Megteheti azt is, hogy tudomást sem vesz a tollról, és hagyja, hogy a polcon,
vagy a fiókban heverjen, amíg magától ki nem szárad. Ha azonban mégis
úgy dönt, hogy használni fogja, mit tenne vele? Miféle szabályok
szerint játszana? Hosszú-hosszú ideig csak tervezgetne, mielőtt papírra vetné az első
szót? Olyan alapos és átfogó tervet készítene, hogy az írásra már nem
is maradna ideje? Vagy egyszerűen csak kézbe kapná a tollat, és
azonnal a dolgok közepébe vágna, hogy aztán a szavak viharában
küszködve sodródjon ide-oda? Megfontoltan és óvatoskodva írna, mintha tudná, hogy a toll bármelyik percben kifogyhat, esetleg úgy tenne, vagy azt hinné (vagy úgy tenne,
mintha azt hinné), hogy a toll patronja örökre telve lesz, és mindig
készen áll arra, hogy írjon vele? Miről regélne? A szerelemről? A gyűlölködésről? A szórakozásról? A gyötrelmekről? Az életről? A halálról? Semmi különösről? Bármiről?
Azért körmölne, hogy kizárólag magának szerezzen örömet? Vagy
másoknak? Vagy önmagának, azáltal, hogy másoknak ír?
A mozdulatai bizonytalanul reszketők, vagy kihívóan bátrak lennének? A
betűi kackiásak vagy egyszerűek volnának?
Írna egyáltalán bármit is? Bár a kezében tartja a tollat, a szabályok
szerint nem muszáj írnia. Vázlatokat készítene? Ákom-bákom betűkkel,
szórakozottan firkálgatna? Vagy rajzolgatna?
Szigorúan a vonalas lap keretein belül maradna? Vagy tudomást sem
venne a határvonalakról, s inkább úgy tenne, mintha üres lapra írna?
Léteznek egyáltalán azok a vonalak?
Sok mindent figyelembe kell vennünk, nemde bár?!
Most tegyük fel, hogy valakitől kap ajándékba egy életet...
Gyermekdalok jogásznyelven :D
1) Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.
2) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.
3) Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával
fenyegethet, valamint látásában korlátozott kiskorú varjak jelenléte
is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős
járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e
közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban
tollas baromfi(a)k foglalták el.
4) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező
nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra.
Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény
elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a
szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza.
Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az
a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik
legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.
Tanulj meg szeretni!
Írtam egy verset, mely a gonosz, kapzsi, és másokat kizsákmányoló, szeretni nem tudó emberekhez szól! Olvassátok szeretettel!
Tanulj meg szeretni
Két perc alatt romba dönthetsz egy világot,
megsemmisíthetsz egy érzelmet,
elveszíthetsz egy számodra fontos barátot.
Láthatsz minden egyes szemben érzelmet,
minden egyes szív mely érted égett,
azokban is ébreszthetsz bánatot és félelmet.
Megéri neked ily sok rosszat, gonoszat tenni,
az ember így is folyton pusztít,
neked muszáj ennyi mindent romba dönteni?
Jó érzés egy érző szívvel kegyetlenül játszani,
kihasználni teljesen azt a szívet,
majd tetteiddel összetörni, a sárba tiporni?
Életedben megbántottál igazán sok embert,
szavaddal, s minden tetteddel,
megaláztad őket, de védekezni egy sem mert!
Oly nagy a hatalmad, mert pénzed rengeteg,
s hiába is próbálnál bármit,
nem tudnád összetörni az én erős lelkemet!
Ellenállnék neked, mert hiába van hatalmad,
az én szívem sokkal erősebb,
s szeretetben milliószor gazdagabb nálad!
Tanácsolok valamit, s ha ezt megfogadod,
elhiheted hát nekem,
hogy soha többet nem lesz semmilyen bajod.
Nem fognak utálni és nem fognak gyűlölni,
ha kedves leszel mindenkivel,
kitárod a szíved és megtanulsz mosolyogni.
Akkor átfog téged valaki egyszer majd ölelni,
pénzed, s hatalmad eldobod,
megtanulsz végre te is majd szeretni!
barátok vesznek újra körbe,
s rádöbbensz ez az élet mennyire hibátlan!
Miután megírtam a verset és máshol is publikáltam, érkeztek rá visszajelzések, hogy az élet azért nem ennyire rózsaszín. - Én nem "rózsaszínben" látom a világot. - Mondtam nekik, és válaszul írtam egy másik verset!
Ha képes vagy arra...
Ha képes vagy arra, hogy értékelj egy mosolyt,
Ha képes vagy arra, hogy értékelj egy szép szót,
Ha képes vagy arra, hogy önzetlenül adj, s ne kérj,
Ha képes vagy arra, hogy bátorítsd ki mindentől fél,
Ha képes vagy arra, hogy belásd minden bűnödet,
Ha képes vagy arra, hogy leküzd minden félelmed,
Ha képes vagy arra, hogy igazán tudj valakit szeretni,
Ha képes vagy arra, hogy te is önfeledten tudj nevetni,
Ha képes vagy arra, hogy kinyitod a lelked, s szíved,
Akkor meglásd még neked is összejöhet ez az élet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
