Anyu emlékére

Ma van 1 éve annak, hogy ez megtörtént. Híre nem csak engem, családom, barátaim, de még a hozzám közel álló embereket is megrázta. Édesanyám lelke elhagyta ezt a földet, és remélem, nagyon boldog odafent! Tudom, sőt érzem, hogy óvó tekintete mindig figyel minket. Vigyázza lépéseinket.

Elmentél tőlünk, nem látunk többé,
de szívünkben itt leszel mindörökké.
Tudom már nem gyötörnek a földi gondok,
kívánom: légy odafent örökké boldog

Csukás István - Istenke, vedd térdedre édesanyámat
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.

Horváth Gergely - Egy kósza lélek
Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.

Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.

Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.

Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.

A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.

Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már istene elé.

Antóni Sándor - Az én jóanyám
Az én anyám nem hordott ékszert, nem divatolt,
Egész életében becsületesen dolgozott.
Család és a munka, ez volt mindene,
Szórakozni nem volt pénze, se ideje.

Kirándulás vele, az volt az igazi,
Együtt mentünk a mezőre dolgozni.
Hol felesen és sokszor harmadába,
Biztatott bennünket jóanyám egyfolytába.

Vártuk a harangszót délben, hogy ehessünk,
Zsíros kenyér hagymaszárral, ezt ehettük.
Pihentünk egy kicsit a nagy fa árnyékába,
Hogy erőt gyűjtsünk ismét délutánra.

Sokat gondolok szegény jóanyámra,
Aki átdolgozta az életét egyfolytába.
az élet kálváriáját, ő igen csak megjárta,
Bele is fáradt szegénynek keze, lába.

Én mindenért köszönettel tartozok néki,
A végtelen tisztességét tudom felidézni.
Nem volt igényes, de nem is lehetett,
Mindent megtett, amit lehetett.

Vele sírtunk, vele nevettünk,
Megosztott mindent közöttünk.
Fényképét kezembe veszem és nézem,
Ma is előttem van végtelen szerénysége.

Az én jóanyámra sokat gondolok,
Néha, néha álmomban meg is láthatok.
Sajnos az álom gyorsan tovaszáll,
Csak az emléke marad utána már.

Az én anyámat felejteni sohasem fogom,
Míg a síron túl is vele maradok.
Soha sem felejtem el szép szavát, mosolyát,
Tiszta szívből kérem a poraira a Jóisten áldását.

Róth Lajos - Angyali üzenet
Csak ültem egy padon, a csillagokat néztem,
ekkor valami fényes dolog átsuhant felettem.
Nézelődtem, de nem láttam mi lehetett,
egyszer csak valaki megérintette a kezemet.

Ránéztem, és meglepődve láttam,
egy angyal volt az, aranyos ruhában.
Szárnyát összehúzta, és rám nevetett,
Még soha nem láttam ilyen szépet.

Kezével felém nyúlt, arcom érintette,
szemembe nézve mesélni kezdett.
Csengő hangja elmondta nekem,
Mennyire szeretik anyut odafent.

Nem kell aggódnom, nem kell félnem,
Jó helye lesz odafent tényleg.
Onnan fentről néz majd minket,
Óvja minden egyes lépésünket.

Amint az angyal ezt elmondta nekem,
Szárnyát kitárta, s felemelkedett,
Jó éjt puszit küldött az arcomra,
én pedig a padon merültem álomba.


!!!SZERETTÜNK ANYU, ÉS MINDIG IS SZERETNI FOGUNK!!!