Csendes volt az este. Kint havazott, bent forralt bort szürcsölgettünk, és vártuk a vacsorát. Feszülten hallgattuk, ahogy Anyu, Mama,Stünci, és Hugi csörömpöltek az edényekkel. Szívem szerint kifutottam volna a konyhába, hogy belekóstoljak mindenbe,de úgyis bezavartak volna a szobába. Türelmesen vártunk. Végignéztem az arcokon, amiken csepett sem látszottak a türelem jelei. Ati és Szabi a TV-t bámulták. Bugyuta karácsonyi műsor ment benne, közben nevetgéltek és megjegyzéseket tettek: - Mikor lesz már kész? Éhesek vagyunk! - Apu csititgatta őket, hogy már nem kell sokat várni.De ők annál inkább hangoskodtak, és mondták tovább kis megjegyzéseiket. Nevetve figyeltük őket Papával, aki a fotelágyon ült. Egyszer csak felállt, majd a szekrénybe nyúlt valamiért. Csillagszórók jelentek meg a kezében. A két kisebb (akik azért már nem olyan kicsik) felugrottak, majd megragadtak egy egy csillagszórót. Apu lekapcsolta a TV-t, majd mikor a csillagszórók felvillantak, a villanyt is. Fényük bevilágította a szobát. Csodálatos látvány volt. Jó érzés töltött el újra és újra és újra. Soha nem volt még ilyen nagy karácsonyi hangulat bennem. A csillagszórók kialudtak, a konyhából megszűnt a csörömpölés. Egy alak jelent meg az ajtóban. Felkapcsolta a villanyt. Hugi volt az, arcára mosoly ült ki.- Kész a vacsora. - szólalt meg, majd gyorsan
visszarohant. Mi is megindultunk a szobából. A két kicsi előre rohant,utánuk papa ment. Apu előre engedett engem. Ahogy beléptem a konyhába, megcsapott a sült hús ínycsiklandozó illata. Összefojt a nyál a számban. Gazdagon volt megterítve az asztal. Díszes tányérok voltak kirakva, a hátsó szélén az adventi koszorú díszelgett. Mögöttünk a kályha biztosította a meleget. Az ablakdíszek csillogtak, a lámpán levő ág pedig ontotta magából a fenyő illatot. Karácsonyi hangulatom a tetőfokára hágott.
Mindenki helyet foglalt, majd csend lett. Anyu megjelent egy szép, és egészséges almával. Kést ragadott,majd felszeletelte annyi részre ahányan ott voltunk. Majd megszólalt: - Tudjátok-e miért esszük ezt meg? - hangzott a kérdés. Mindenki csendbe volt. Tudtuk, hogy miért, de senki nem szólalt meg, csak bámultuk anyut. - Azért, mert ez szimbolizálja az összetartást a családban. - szólalt meg anyu kisvártatva. Miután mindenki megette a saját részét, Mama az egyik edény fedelét leemelte, és merőkanalat merített bele. Halászlé volt benne. Kiszedett mindenkinek egy adagot, majd mohón nekiláttunk a vacsorának. A második fogás finom krumplipüré volt rántott hússal, rántott combbal. A savanyúság kis tálakon volt elhelyezve.A beszélgetés folytonos volt. Mindig is ezt szerettem ezekben a családi összejövetelekben. Mégis karácsonykor ez sokkal másabb volt a megszokottnál. Mikor már mindenki végzett, Stünci kirohant az előtérbe, majd nagy tálca süteménnyel jelent meg újra. A tálca roskadozott a sütik súlya alatt.
Volt rajta mézeskalács, amit még mi diszítettünk ki. Volt rajta métereskalács, melyet Stünci sütött. Volt rajta Zserbó, melyet Mama csinált nekünk. Volt rajta Gesztenyés tekercs, melybe anyu, beleadta szívét lelkét. Persze volt ott még sokminden
más is, de ezek fogytak el legelőször.
Úgy éreztem, szétdurran a hasam. Nagyon sokat ettem, és nagyon jókat is. Befejezte lassan mindenki az evést. A kicsik megrohanták a nagyszobát. Odabent állt a karácsonyfa, félhomályba. A fényt egyedül a ráaggatott izzók biztosították. Csodaszép volt a fa. Biztosan azért tűnt annak, mert együtt diszítette az egész család. Mikor felkapcsoltam a villanyt, minden szem a fa alá szegeződött.
Nagy halom ajándék feküdt alatta. A kicsik megrohamozták a fát. Arcukra hatalmas mosoly ült. Úgy tépték le a csomagolást a nekik szánt ajándékokról. Apu, én, Mama, és anyu úgy döntöttünk, hogy mi csak holnap bontjuk ki az ajándékainkat.
Személy szerint lefekvéshez készültem. A nagyszobában aludtunk mi fiúk. Ott aludt velünk Apu, meg Papa is. A többiek valami karácsonyi filmet néztek a TV-ben, de erre már csak félálomból emlékszem. Hamar elértem álomföldre. Egy tompa zajra riadtam fel. FÜleltem, hátha megint meghallom. De semmi nem hallatszott sehonnan. Egyszer csak szárnyak suhogását véltem felfedezni. Felkeltettem Atit, meg Szabit. Mellényt vettünk magunkra, papucsot húztunk a lábunkra. Kinyitottuk a bejárati ajtót, majd kirohantunk a térdig érő hóba. A tetőn egy fehér sárkány foglalt helyet. Méltóság teljesen nézett le ránk hatalmas szemeivel. Mintha mosolygott volna. Egy piros alak jelent meg nemsokára mellette, mely rámászott a hátára. Ő is lenézett ránk, és integetni kezdett. Vissza intettünk neki, majd ráismertünk. A mikulás volt az. De sárkányháton? Szabi felkiáltott: - Te vagy az Mikulás? - Az alak csak nézett minket, és ennyit szólt: - Boldog karácsonyt gyerekek, és jó éjszakát!
Azzal megrántotta a gyeplőt, a sárkány pedig pár szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Kitisztult az ég, és telihold volt. A sárkány és Mikulás a hold irányába indultak el. Addig néztük őket, míg el nem tűntek az égbolton. Csodaszép karácsony volt!
visszarohant. Mi is megindultunk a szobából. A két kicsi előre rohant,utánuk papa ment. Apu előre engedett engem. Ahogy beléptem a konyhába, megcsapott a sült hús ínycsiklandozó illata. Összefojt a nyál a számban. Gazdagon volt megterítve az asztal. Díszes tányérok voltak kirakva, a hátsó szélén az adventi koszorú díszelgett. Mögöttünk a kályha biztosította a meleget. Az ablakdíszek csillogtak, a lámpán levő ág pedig ontotta magából a fenyő illatot. Karácsonyi hangulatom a tetőfokára hágott.
Mindenki helyet foglalt, majd csend lett. Anyu megjelent egy szép, és egészséges almával. Kést ragadott,majd felszeletelte annyi részre ahányan ott voltunk. Majd megszólalt: - Tudjátok-e miért esszük ezt meg? - hangzott a kérdés. Mindenki csendbe volt. Tudtuk, hogy miért, de senki nem szólalt meg, csak bámultuk anyut. - Azért, mert ez szimbolizálja az összetartást a családban. - szólalt meg anyu kisvártatva. Miután mindenki megette a saját részét, Mama az egyik edény fedelét leemelte, és merőkanalat merített bele. Halászlé volt benne. Kiszedett mindenkinek egy adagot, majd mohón nekiláttunk a vacsorának. A második fogás finom krumplipüré volt rántott hússal, rántott combbal. A savanyúság kis tálakon volt elhelyezve.A beszélgetés folytonos volt. Mindig is ezt szerettem ezekben a családi összejövetelekben. Mégis karácsonykor ez sokkal másabb volt a megszokottnál. Mikor már mindenki végzett, Stünci kirohant az előtérbe, majd nagy tálca süteménnyel jelent meg újra. A tálca roskadozott a sütik súlya alatt.
Volt rajta mézeskalács, amit még mi diszítettünk ki. Volt rajta métereskalács, melyet Stünci sütött. Volt rajta Zserbó, melyet Mama csinált nekünk. Volt rajta Gesztenyés tekercs, melybe anyu, beleadta szívét lelkét. Persze volt ott még sokminden
más is, de ezek fogytak el legelőször.
Úgy éreztem, szétdurran a hasam. Nagyon sokat ettem, és nagyon jókat is. Befejezte lassan mindenki az evést. A kicsik megrohanták a nagyszobát. Odabent állt a karácsonyfa, félhomályba. A fényt egyedül a ráaggatott izzók biztosították. Csodaszép volt a fa. Biztosan azért tűnt annak, mert együtt diszítette az egész család. Mikor felkapcsoltam a villanyt, minden szem a fa alá szegeződött.
Nagy halom ajándék feküdt alatta. A kicsik megrohamozták a fát. Arcukra hatalmas mosoly ült. Úgy tépték le a csomagolást a nekik szánt ajándékokról. Apu, én, Mama, és anyu úgy döntöttünk, hogy mi csak holnap bontjuk ki az ajándékainkat.
Személy szerint lefekvéshez készültem. A nagyszobában aludtunk mi fiúk. Ott aludt velünk Apu, meg Papa is. A többiek valami karácsonyi filmet néztek a TV-ben, de erre már csak félálomból emlékszem. Hamar elértem álomföldre. Egy tompa zajra riadtam fel. FÜleltem, hátha megint meghallom. De semmi nem hallatszott sehonnan. Egyszer csak szárnyak suhogását véltem felfedezni. Felkeltettem Atit, meg Szabit. Mellényt vettünk magunkra, papucsot húztunk a lábunkra. Kinyitottuk a bejárati ajtót, majd kirohantunk a térdig érő hóba. A tetőn egy fehér sárkány foglalt helyet. Méltóság teljesen nézett le ránk hatalmas szemeivel. Mintha mosolygott volna. Egy piros alak jelent meg nemsokára mellette, mely rámászott a hátára. Ő is lenézett ránk, és integetni kezdett. Vissza intettünk neki, majd ráismertünk. A mikulás volt az. De sárkányháton? Szabi felkiáltott: - Te vagy az Mikulás? - Az alak csak nézett minket, és ennyit szólt: - Boldog karácsonyt gyerekek, és jó éjszakát!
Azzal megrántotta a gyeplőt, a sárkány pedig pár szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Kitisztult az ég, és telihold volt. A sárkány és Mikulás a hold irányába indultak el. Addig néztük őket, míg el nem tűntek az égbolton. Csodaszép karácsony volt!
KÍVÁNOK MINDENKINEK, KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET! /Lollipop/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése