csütörtök, december 04, 2008
David A. Berman - Az élet tollvonásai
Tegyük fel, hogy valakitől kap ajándékba egy vadonatúj, szépen író tollat. Azt azonban nem tudja, mennyi tinta van benne. Előfordulhat, hogy már az első próbálkozás során kifogy, de az is lehet, hogy olyan mesterművet (vagy műveket) alkot vele, mely örökéletű lesz, s megváltoztatja a dolgok menetét. Nem tudhatja, mielőtt ki nem próbálta. A játékszabályok szerint valójában soha nem fogja megtudni. Próbáljon szerencsét!
Igazából arra nincs szabály, hogy bármit is csinálnia kell. Megteheti azt is, hogy tudomást sem vesz a tollról, és hagyja, hogy a polcon,
vagy a fiókban heverjen, amíg magától ki nem szárad. Ha azonban mégis
úgy dönt, hogy használni fogja, mit tenne vele? Miféle szabályok
szerint játszana? Hosszú-hosszú ideig csak tervezgetne, mielőtt papírra vetné az első
szót? Olyan alapos és átfogó tervet készítene, hogy az írásra már nem
is maradna ideje? Vagy egyszerűen csak kézbe kapná a tollat, és
azonnal a dolgok közepébe vágna, hogy aztán a szavak viharában
küszködve sodródjon ide-oda? Megfontoltan és óvatoskodva írna, mintha tudná, hogy a toll bármelyik percben kifogyhat, esetleg úgy tenne, vagy azt hinné (vagy úgy tenne,
mintha azt hinné), hogy a toll patronja örökre telve lesz, és mindig
készen áll arra, hogy írjon vele? Miről regélne? A szerelemről? A gyűlölködésről? A szórakozásról? A gyötrelmekről? Az életről? A halálról? Semmi különösről? Bármiről?
Azért körmölne, hogy kizárólag magának szerezzen örömet? Vagy
másoknak? Vagy önmagának, azáltal, hogy másoknak ír?
A mozdulatai bizonytalanul reszketők, vagy kihívóan bátrak lennének? A
betűi kackiásak vagy egyszerűek volnának?
Írna egyáltalán bármit is? Bár a kezében tartja a tollat, a szabályok
szerint nem muszáj írnia. Vázlatokat készítene? Ákom-bákom betűkkel,
szórakozottan firkálgatna? Vagy rajzolgatna?
Szigorúan a vonalas lap keretein belül maradna? Vagy tudomást sem
venne a határvonalakról, s inkább úgy tenne, mintha üres lapra írna?
Léteznek egyáltalán azok a vonalak?
Sok mindent figyelembe kell vennünk, nemde bár?!
Most tegyük fel, hogy valakitől kap ajándékba egy életet...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése