Róth Lajos - Esti képzelet
Messze száll a képzelet,
álmunk nagy tengerén.
Tedd fel hát a két kezed,
had repítsen a szél.
Kéklő és sima a víztűkör,
vízben színes halak.
Lassú hullámverés mögött,
nyugszik le a nap.
Amott cetek ugrándoznak,
szerelmes vadak.
Ha mulattak, lebuknak,
s mélyen alszanak.
Hirtelen jött a sötét,
álmunk tengerén.
Lesütötte táskás szemét,
elfáradt szegény.
Megyek én is most aludni,
de egyet kérdezhetek?
Holnap ugye találkozok,
ugyanitt veled?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése