Róth Lajos - Te voltál a nyár...
Véget ért a szerelem,
véget ért a forró nyár.
"Hű" szíved kedvesem,
értem nem dobban már?
Ígéreted miért szegted?
Tápláltál belém álmokat,
mindig fogtam a kezed,
hát én lettem az áldozat!
Elmémből szép arcodat,
kiverni onnan nem tudom,
fülemben élő hangodat,
eltemetni nem fogom.
Nem lehet, nem tudom,
mert emléked egyre követ,
hogy újra ölelhessen karom,
megmozgatnék minden követ.
Szeretlek még mindig téged,
szeretnélek jóban, rosszban,
de nem akarja már a szíved,
benne hagytál a mocsokban.
Mély mocsárba lezuhantam,
menekülni innen lehetetlen,
minden amit tőled kaptam,
szívem mélyén elrejtettem.
Elsüllyedek nagyon mélyre,
a csillagokat nem láthatom,
előjövök, ha a télnek vége,
ha a nyár kopog ablakomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése