Róth Zsuzsanna - Esti gondolatok a gyermeki léthez

Szenvedek, vajon merre vannak
azok az évek mikor még szertelen
kislányként a rétet szeltem,
A magas felhők között szárnyra
kapott a hűs szellő, s a virágok
illata mámorba ejtette a világot.
A természet zenéje engedett
tovább a vidéken, a színes
világ minden szegletét bejárni
kényszerül lábam, hogy lássam
a titokzatos végtelen minden
csodáját. A homoktenger egyetlen
szemében lakó életet, az óceán
tarka fenekét szemlélő cetek
szerelmi táncát, egy anyai
meleg ölelést, ahogy keblén
megpihen a szeretet. Szívek
lüktetését, az erek feszülését.
Egy csillag fényét, mi
hosszú utat tesz meg, mire
szemünkbe értelmet nyer.
Oh nagyvilág...felnőttem!
Felnőttem és nincs mi gátolna,
hogy megtaláljam azt a helyet,
hol Szívem hazára talál.