Csak változz...

Szerelmes vallomások...

Róth Lajos - Múzsámnak

Nyár vége volt. Mégis olyan forró, fülledt idő, mintha Július közepe lenne. Csak ültünk a parton, lábunk a vízben és hallgattuk, ahogy a békák és tücskök rázendítenek kora esti zenéjükre. Rám néztél, én pedig a szemedbe. Kezem a te kezedre csúsztattam, majd vártam. Vártam a csodára, a percre, a pillanatra, a szóra. Vártam arra, hogy kimond azt, amit akarok hallani. Szóltál, de mégsem olyat, amit szerettem volna hallani. Feleltem, de én sem olyat, amilyet akartam mondani. Megöleltelek, magamhoz szorítottalak, és puszit adtam az arcodra. Az a mosoly még mindig bennem él.
Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a nyaralóhoz, hiszen egészen ránk esteledett. A visszafele úton megálltunk egy pillanatra, rád néztem ismét.
- Kíváncsi lennék rá, hogy csókolsz. – Mondtad.
Nem pont erre vártam, de eszembe jutott. Ez egy jel lehet. Micsoda kínlódás mehetett végbe benned, hogy kibökd ezt a pár szót. Gondoltam.
- Tényleg? – Válaszoltam kissé zavartan.
Nem tettem semmit. Folytattuk utunkat. Visszaérve a házhoz, belibbentünk a kertkapun. Nyikorogva zárult be mögöttünk. Frissen vágott és locsolt fű illat terjengett a levegőben. Felrohantunk a lépcsőn, be az ajtón, egyenesen az emeletre. Betoppantunk a szobába, ahol az ágy már készen várt minket az alvásra.
Sötét volt. Villámok cikáztak az ablak előtt, bevilágítva a szoba minden sarkát. Bekapcsoltam a tv-t. Leültél mellém, majd átkaroltalak. A hátad kezdtem el finoman simogatni. Lassan felegyenesedtél, puszit adtam az arcodra. Vagyis csak azt hittem. A szánk összeért, és megcsókoltalak. Igen, még mindig emlékszem azokra a puha ajkakra, melyek oly forrón vágytak erre a pillanatra.
Egy álom elevenedett meg bennem. Egy álom, mely már több mint egy éve töltötte ki elmém minden kis zugát. Most pedig, így egy év után, még mindig te birtoklod elmém, de szívembe is behatoltál. Mélyre beástad magad, hogy onnan lovakkal se tudjanak kihúzni. De nem baj. Mert én az maradok, aki voltam. Az maradok, akit megismertél. Vigyázok rád odabent, hiszen te vagy a mindenem. SZERETLEK MÚZSÁM!

Tavaszköszöntő -> Tavaszközép

Róth Lajos - Tavasz

Süt a nap, s kék az ég.
Bárányfelhő szép fehér.
Zöldel a fa, meg a fű,
ez a tavasz gyönyörű.

Lepke, madár szárnyal,
tücsök zenél a békával,
újra megtelik a legelő,
friss, langyos a levegő.

Lányok a fiúk ölében,
szerelemnek hevében,
madárdal minden faágon,
muskátlik a párkányon.

A tavasz mint egy karnevál,
a természetben áll a bál,
minden évben jön, én várom,
a legszebb évszak a világon.



Saját készítésű versemről egy saját készítésű videó! :)

Anyák napjára!

Boldog Anyák napját kívánok minden egyes anyukának, nagymamának, dédmamának. Köszönet édesanyámnak aki már nem lehet köztünk, hogy felnevelt, Nagymamámnak, hogy öntöti belém a lelket, és Keresztanyámnak aki anyu helyett anyu... Köszönök nektek mindent, és remélem még 1000 évig itt lesztek mellettem! BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!



paraszt - Anyukám!

Megbántottalak? Miért sírtál?
Miért sírtál mikor születtem?
Úgy vágytam már, vágytam rád,
látni, ki életét áldozza értem!

Anyukám, ugye te is vártál rám?
Miért sírtál mikor születtem?
A szívem öleli könnyeid! Anyukám,
ugye azért sírtál, mert szeretsz?

Mitől féltesz és miért? Anyukám!
Miért sírtál mikor megszülettem?
Csillagod vagyok én! Anyukám!
A szíved csillagja, szemed fénye!

Szeretni jöttem! Drága anyukám!
Miért sírtál mikor születtem?
Kisfiad vagyok. Édesanyukám!
Isten pecsétje szíveden.

/magyarerőről/

Kapcsolj ki...

Kapcsolj ki, tedd magad minimumra, élvezd a jó időt... Csináld azt amit szeretsz csinálni. ÉLJ!

Álmomban látogatóban jártam...

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást, a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

Róth Lajos - Reménytelenség?

Hosszú idő óta nem ragadtam pennát,
magamba fojtottam életem minden búját.
Eljött az idő, hogy életjelt mutassak,
indulataim most kitörnek, kifakadnak.

Kis országomban idáig szépen éltünk,
dolgoztünk, nevettünk, soha se féltünk.
Gyerekszemmel más is volt a világ,
de lehulott az álarc, kemény a valóság.

Szorongatják torkunk, napról napra élünk,
sötétben reszketünk, mikor jönnek értünk.
Kidobnak az utcára? Kikerülünk a hóra?
Legalább nem lesz gondunk a tüzelőanyagra.

Válság van, mondják, mégis autóban ülnek,
nevetnek, szórakoznak, gondtalanul élnek.
Mi idelent robotolunk, szeretet a bérünk,
régóta nem látjuk tenyerünkben a pénzünk.

Éjszaka az utcán, farkastörvények uralkodnak.
Ellenséges hordák, éhes vadként ölnek harapnak.
Nappal aztán újra, mint mindig aludni térnek,
hogy átvegyék helyüket a vérszívó férgek.

Folytonos a félelem, mely sajnos nem álom,
inkább álmodnék, mint így éljem világom.
Sokan menekülnek, szerintük rossz a helyzet,
el is felejtik, hogy ők Magyarnak születtek.

Ha összetartanánk, széthúzás nem lenne,
gazdag fogná a szegény kezét, nem leköpne,
Ha a csoportok is végre összetartanának,
véget vethetnénk az oligarchikus diktatúrának.

Dicső országom minden nagy hőse, s vitéze,
ha ezt előre látja, nem harcolt volna érte.
Mi egykor zöld volt, az mára betondzsungel,
minden hagyományunk, eszménk, sírban tűnik el.

Hírünk megelőzi nevünk, kultúránk romokban,
senki nem igazodik ki már e hatalmas halomban.
Muszály megőriznünk tisztaságunk és vérünk,
nem szabad feledni hódító történelmünk.

Óva intelek, ne feledd Magyar,
ez itt "bölcsöd, mely ápol, s eltakar."
Mielött elmennél, nézz az égre fel,
jusson eszedbe: "Itt élned, s halnod kell."

Idézetek a mindennapokról...

Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.

Valahogy csak lesz. Úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna.

Mérhetetlenül nagy a különbség a közt, hogy csak szemlélgetjük a körülöttünk lévő világot, vagy látjuk is azt. A krokodil vagy a macska is képes megszemlélni a dolgokat, de csak mi, emberek rendelkezünk a látás képességével. Minthogy nap nap után, szakadatlanul, fotografikus és elektronikus képáradattal bombáznak bennünket, sokunk elvesztette már a látás adományát. Ám ezt a képességet ismét elsajátíthatjuk és megtanulhatjuk, hogy valahányszor egy tárgyra vagy élőlényre tekintünk, mindannyiszor úgy lássuk azt, mintha először néznénk rá.

Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60 másodpercnyi boldogságot.

Azt mondják, a valóság unalmas, egyhangú, és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?

Móni mesél...

Egy barátunk napszálltakor a néptelen mexikói tengerparton kószált.
Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve
látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik, és valamit
a vízbe dobál.

Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a
dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és
egyenként visszahajítja őket az óceánba.

Barátunk elképedt.

- Jó estét, uram! - szólította meg a férfit. - Azon tűnődtem, hogy
min fáradozik itt.

- Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja, a dagály
partra vetette őket, s ha nem segítek rajtuk, elpusztulnak oxigén
nélkül.

- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget
nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván
ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át. Akárhogy
töri magát, nem lesz látszatja a munkájának.

A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri
csillagot, és a hullámok közé dobta.

- Ennek az egynek mégsem mindegy!

Nőnapra!

Tudom, hogy még 4 nappal odébb van nőnap, de én csak most tudok frissíteni, mert nem leszek elérhető pár napig. Szóval! Kedves női ismerőseim, kedves női blog olvasók, Boldog Nőnapot Kívánok nektek, női rokonaitoknak (édesanyátoknak, nagymamáitoknak, gyerekeiteknek), nő ismerőseiteknek. Egyszóval MINDENKINEK!



Antóni Sándor - Nőnapi köszöntő

Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.

Életünkben göröngyös út is vezet,
Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.
Szeretettel és hálával tartozunk néktek,
Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.
Mellettünk vagytok egy életen át,
Hűségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.

Életünkben a leghűségesebb társunk,
Bár merre is jártok mindig hazavárunk.
Nélkületek az élet semmit sem érne,
Mint tenger vize, mi partot sose érne.
Szeretünk titeket egy életen át,
Kik szívet és életet adtatok cserébe át.

Mint napsugár az életünket ragyogja át,
Veletek vagyunk az élet viharán.
Köszöntünk hát titeket meleg szívvel,
Az életben soha el nem múló szeretettel.
Zsenge virágillat harmatozza lelketek,
Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.

Kívánunk sok erőt, egészséget,
Minden évben szerencséket.
Szemetekben könny sose legyen,
Napjaitok vendége az öröm legyen.
Nőnap alkalmából minden jót kívánunk,
Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk.