Doktornő - Elég a szóból...

Egy árnyékban felcsillanó mosoly, egy rejtélyes idegen, ébren álmodok, a döbbenet áthasít a fejemen. Megszűnik a világ, szívem dobban, lassan, lüktet a vér. Süketen a világra, magamba fordulva, fellobban a tűz lelkem mélyén. S kérlelem, engedd, hogy a lelkem hozzád kössem. Mély, tiszta fény csillan szemében. Egy hosszú pillanat. A pillantások beszélnek, még ha a száj meg is némul; üres lenne a szó. Elkapom arcom, s szívemhez kapok sután, zihálva. A természet felvette éjjeli ábrázatát, s téli szélben könnycsepp fagy arcomon, kezem remeg. S Te a semmiből ott teremsz előttem, de nem szólsz, hisz az úgyse jó semmire. A tekintete mindent elmond; képtelennek tűnő álmok. Azt hittük sose válnak valóra, mégis. Mikor a legkevésbé várjuk, eljönnek. Remegő kezemre simítod kezedet, és itt vége szakad a sornak…
De, itt folytatódik a kedves útitárssal…

A zene

Zene: Sigur ros - svefn-g-englar


Zene nélkül az élet egy hiba volna. (Nietzche)

A zene az érzelem gyorsírása. (Lev Tolstoy)

A zene kifejezi azt is, amit lehetetlen kimondani. (Victor Hugo)

A zene egy erkölcsi törvény. Lelket ad a világegyetemnek, szárnyalás az elmével,repülés a képzeletbe, báj, vidámság, az élethez és mindenhez. (Plato)

A festő a képet a vászonra festi. De a zenész a festményt a csendre festi. (Stekowski)

A mosoly :)

"Mosolyogj! A szomorú ember körül gyűlik a szintúgy szomorú. De ha rámosolyogsz valakire, körülvesznek a boldog, nevetős emberek!"

"Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is."

"A nevetés a lélek ragyogó fényének kivillanása."

"Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül."

"Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."

"Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."

"Mindig legyen időd nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje."

"A mosoly, melyet küldesz, visszatér hozzád."

"A mosoly a lélek megcsillanása."

"Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is."

"Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változtatja meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya."

"A mosoly és az önbizalommal teli szív biztos út a boldogság felé."

"A világ olyan, mint egy tükör. Látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak."

"A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent."

Lásd a tavaszt!

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
VAK VAGYOK, SEGÍTSENEK!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
TAVASZ VAN, ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!!!


"Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé. "


Két koldus lakott az egyik falu mellett.Az egyikük vak volt,a másiknak nem volt lába.
Egy napon kigyulladt a falu melletti erdö,amelyben éltek. A koldusok természetesen vetélytársak voltak szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak nem barátok. Amikor az erdö kigyulladt,a két koldus elgondolkozott egy pillanatra.Ellenségek voltak,még csak nem is beszéltek egymással,de ez most vészhelyzet volt. A vak ember azt mondta a másiknak,akinek nem volt lába.
-Egyetlen módon menekülhetünk meg,ha felülsz a vállamra,te használod az én lábamat,én pedig a te szemedet. Ez az egyetlen útja a menekülésnek.
MEGMENEKÜLTEK!

Csak a szeretet...

Ez a dal magáért beszél...

A Nő

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

A neve: Szeretet

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki
az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

A neve:SZERETET ! ! !

Boldog Új Évet Kívánok!

Üdvözletem mindenkinek!

Igaz kissé megkésve, mert mostanában kerültem internet közelbe, de Boldog, sikerekben, élményekben, szeretetben, barátságban, szerelemben, összetartásban, no de nem utolsó sorban pénzben gazdag Új Évet Kívánok minden kedves Olvasómnak!!!

A frissítések idén sem maradnak el, és nagyon remélem örömötöket lelitek ebben a blogban!

Lollipop

Fehér karácsony (karácsonyi dalok)

Ha nem is lesz idén fehér a karácsony, attól még lehet szép! A következő videókat kis hangulat csinálónak tettem fel! Fogadjátok (hallgassátok) szeretettel!

Róth Lajos - Szenteste, Sárkány, Mikulás!

Csendes volt az este. Kint havazott, bent forralt bort szürcsölgettünk, és vártuk a vacsorát. Feszülten hallgattuk, ahogy Anyu, Mama,Stünci, és Hugi csörömpöltek az edényekkel. Szívem szerint kifutottam volna a konyhába, hogy belekóstoljak mindenbe,de úgyis bezavartak volna a szobába. Türelmesen vártunk. Végignéztem az arcokon, amiken csepett sem látszottak a türelem jelei. Ati és Szabi a TV-t bámulták. Bugyuta karácsonyi műsor ment benne, közben nevetgéltek és megjegyzéseket tettek: - Mikor lesz már kész? Éhesek vagyunk! - Apu csititgatta őket, hogy már nem kell sokat várni.De ők annál inkább hangoskodtak, és mondták tovább kis megjegyzéseiket. Nevetve figyeltük őket Papával, aki a fotelágyon ült. Egyszer csak felállt, majd a szekrénybe nyúlt valamiért. Csillagszórók jelentek meg a kezében. A két kisebb (akik azért már nem olyan kicsik) felugrottak, majd megragadtak egy egy csillagszórót. Apu lekapcsolta a TV-t, majd mikor a csillagszórók felvillantak, a villanyt is. Fényük bevilágította a szobát. Csodálatos látvány volt. Jó érzés töltött el újra és újra és újra. Soha nem volt még ilyen nagy karácsonyi hangulat bennem. A csillagszórók kialudtak, a konyhából megszűnt a csörömpölés. Egy alak jelent meg az ajtóban. Felkapcsolta a villanyt. Hugi volt az, arcára mosoly ült ki.- Kész a vacsora. - szólalt meg, majd gyorsan
visszarohant. Mi is megindultunk a szobából. A két kicsi előre rohant,utánuk papa ment. Apu előre engedett engem. Ahogy beléptem a konyhába, megcsapott a sült hús ínycsiklandozó illata. Összefojt a nyál a számban. Gazdagon volt megterítve az asztal. Díszes tányérok voltak kirakva, a hátsó szélén az adventi koszorú díszelgett. Mögöttünk a kályha biztosította a meleget. Az ablakdíszek csillogtak, a lámpán levő ág pedig ontotta magából a fenyő illatot. Karácsonyi hangulatom a tetőfokára hágott.
Mindenki helyet foglalt, majd csend lett. Anyu megjelent egy szép, és egészséges almával. Kést ragadott,majd felszeletelte annyi részre ahányan ott voltunk. Majd megszólalt: - Tudjátok-e miért esszük ezt meg? - hangzott a kérdés. Mindenki csendbe volt. Tudtuk, hogy miért, de senki nem szólalt meg, csak bámultuk anyut. - Azért, mert ez szimbolizálja az összetartást a családban. - szólalt meg anyu kisvártatva. Miután mindenki megette a saját részét, Mama az egyik edény fedelét leemelte, és merőkanalat merített bele. Halászlé volt benne. Kiszedett mindenkinek egy adagot, majd mohón nekiláttunk a vacsorának. A második fogás finom krumplipüré volt rántott hússal, rántott combbal. A savanyúság kis tálakon volt elhelyezve.A beszélgetés folytonos volt. Mindig is ezt szerettem ezekben a családi összejövetelekben. Mégis karácsonykor ez sokkal másabb volt a megszokottnál. Mikor már mindenki végzett, Stünci kirohant az előtérbe, majd nagy tálca süteménnyel jelent meg újra. A tálca roskadozott a sütik súlya alatt.
Volt rajta mézeskalács, amit még mi diszítettünk ki. Volt rajta métereskalács, melyet Stünci sütött. Volt rajta Zserbó, melyet Mama csinált nekünk. Volt rajta Gesztenyés tekercs, melybe anyu, beleadta szívét lelkét. Persze volt ott még sokminden
más is, de ezek fogytak el legelőször.
Úgy éreztem, szétdurran a hasam. Nagyon sokat ettem, és nagyon jókat is. Befejezte lassan mindenki az evést. A kicsik megrohanták a nagyszobát. Odabent állt a karácsonyfa, félhomályba. A fényt egyedül a ráaggatott izzók biztosították. Csodaszép volt a fa. Biztosan azért tűnt annak, mert együtt diszítette az egész család. Mikor felkapcsoltam a villanyt, minden szem a fa alá szegeződött.
Nagy halom ajándék feküdt alatta. A kicsik megrohamozták a fát. Arcukra hatalmas mosoly ült. Úgy tépték le a csomagolást a nekik szánt ajándékokról. Apu, én, Mama, és anyu úgy döntöttünk, hogy mi csak holnap bontjuk ki az ajándékainkat.
Személy szerint lefekvéshez készültem. A nagyszobában aludtunk mi fiúk. Ott aludt velünk Apu, meg Papa is. A többiek valami karácsonyi filmet néztek a TV-ben, de erre már csak félálomból emlékszem. Hamar elértem álomföldre. Egy tompa zajra riadtam fel. FÜleltem, hátha megint meghallom. De semmi nem hallatszott sehonnan. Egyszer csak szárnyak suhogását véltem felfedezni. Felkeltettem Atit, meg Szabit. Mellényt vettünk magunkra, papucsot húztunk a lábunkra. Kinyitottuk a bejárati ajtót, majd kirohantunk a térdig érő hóba. A tetőn egy fehér sárkány foglalt helyet. Méltóság teljesen nézett le ránk hatalmas szemeivel. Mintha mosolygott volna. Egy piros alak jelent meg nemsokára mellette, mely rámászott a hátára. Ő is lenézett ránk, és integetni kezdett. Vissza intettünk neki, majd ráismertünk. A mikulás volt az. De sárkányháton? Szabi felkiáltott: - Te vagy az Mikulás? - Az alak csak nézett minket, és ennyit szólt: - Boldog karácsonyt gyerekek, és jó éjszakát!
Azzal megrántotta a gyeplőt, a sárkány pedig pár szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Kitisztult az ég, és telihold volt. A sárkány és Mikulás a hold irányába indultak el. Addig néztük őket, míg el nem tűntek az égbolton. Csodaszép karácsony volt!

KÍVÁNOK MINDENKINEK, KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET! /Lollipop/