Magány...

Purgely Kitti - Ősz nélküled

Tépett táj öleli a tél derekát
lépteim nyomán nedves avar
mely ontja bomlott élet szagát
s minden szégyent eltakar.

Meztelen fák sima teste
tör utat égbe mindhiába
ordítanak minden este
mozdulatlan, hajnalt várva.

Tőled sír a jégbe zárt patak
hulló lomb suttogja neved
arcod tükrözik a tavak
holt minden, mert nem lehet veled.

Téged üvölt a föld s a szél
az erdő sűrű ködben áll.
Szürke ösvényén útra kél
s bolyong szüntelen a halál.

Szabó László Dénes - Magány
Írogatok, farigcsálok
Rímeket -
Ha az ember magányos, hát
Mit tehet?

Halk derűvel, elmélyülten
Számolom,
Hányat koppan esőverte
Ablakom.

Engem már az élet sodra
Eldobott,
Azért nézem azt a fránya
Ablakot.

Megbámulom összekulcsolt
Két kezem -
Mivé lettem, mivé lettem
Istenem?

Derzsi Pál - Senki
az út lassan a sziklák közébe
ékeli a továbbot
kiszögellések simulnak el
üvegszilánkok csiszolnak megtört csillogást
s felsziporkázik a patak
a csend lassan útfélre visszaül
és senki közel távol
csak köd ül meg vastagon bántón
a hegyen.