Róth Lajos - Magány

 

Állok a parton egyedül,
Csak a hold ragyog.
Eltévedt tücsök hegedül,
Minden más halott.

Eltűnt valami szép,
Lyuk tátong szívemen.
Túl nagy lett a lék,
Sötét meg az érzelem.

E résen csorog,
A patakba sok emlék.
A víz pedig csak csobog,
Kimossa lelkem „szennyét”.

Bár elvinne engem,
Ne hagyna itt végleg.
Vagy töltené ki bennem,
Ami űrt belül érzek.

Habjai sodorhatnának,
Valakit felém.
Ha megvadulva nyaldosnának,
A vízből én kimenteném.

Addig is állok rendületlenül,
Csak a hold ragyog,
Már a tücsök se hegedül,
Minden csendes, s halott!