Fakó köd a végtelenben.
Ezernyi csillag közt,
Áramlik fénytengerben.
Nincs más, csak csönd.
Évei száma rengeteg.
Azóta szivárvány színre,
Festi a világegyetemet.
Rejtelmes színre.
Lét kezdete lehet?
Vagy valami vége,
Mi elfoglal teret?
Titkok örvényének mélye.
Ha beszélni tudna,
mit mesélne?
Minden kezdet tanúja.
A csillagokról regélne?
Énekelne egy üstökösről.
Vagy milliárdnyi galaxisról,
Az apró tejútrendszerről.
Születésről, s halálról.
Egyszer majd eltűnik.
De mielőtt szétfoszlana,
Emlékeit hullócsillagok küldik,
Az univerzumban tova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése