szerda, december 22, 2010

Róth Lajos - Köszöntő


Úgy rohan az idő, mintha egy mókuskerékben rekedt kisállat folyton szaladna és ő hajtaná az idő menetének sebességét. Furcsa dolog ez. Egy évvel öregebb lett mindenki. Én is, Ti is! Kaptunk hideget, meleget az esztendőben.

Néha úgy éreztük, olyan jó az egész, soha ne érjen véget! Közben pedig úgy repült az idő, mint a szabad madár az égen (az idei nyaram például ilyen volt). Néha pedig egy nagy rakás sz*rt termelt a kutya a ház portája elé, ami rengeteg bajt, kárt, és sorohatnám még mit hozott! De túléltük, itt vagyunk, és elmondhatjuk magunkról egyben vagyunk!

Rengeteg új embert ismertem meg az év folyamán. Voltak rosszak, és voltak jók! Nagyon jó emberek, akikkel semmi pénzért nem szeretném elveszíteni a kapcsolatot az elkövetkezendőkben...

Hát kedves olvasóim nem is szaporítanám a szót feleslegesen. Elteszem magam egy kis időre, és ez lenne blogom utolsó bejegyzése az évben. Ne aggódjatok, Januárban újult erővel visszatérek hozzátok....

Addig nem is kívánok mást, csak:

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BÉKÉS, BOLDOG, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET!!!




Róth Lajos - Köszöntő

Teljen nyugalomban, együtt a karácsony.
Béke és szeretet csücsüljön a faágon.
Ajándékod legyen hatalmas ölelés,
Család, barátok, ennyi és kész!

Szilveszter éjszaka tisztán várd az újévet.
Petárda zajával űzd el a sok rémet!
Egyél,igyál, nevessél, ahogyan jól esik,
Éjfékor kiáltsál BÚÉK-ot nekik! 

szombat, december 11, 2010

Csécsei János - Kontrasztok


Szűz voltam, makulátlan fehér,
bennem otthonra lelt az oltalom.
Éj és éj közt két végről égtem,
de miért száradt sár az arcomon?

Az elmúlás füstje terjengett,
szemeimbe mart és vakon hagyott.
Már száradt a virág síromon,
de miért maradtam félig halott?

Beléptél, felkavartad a fényt,
épp csak bennem nem fértél sehova.
A mennyben élt otthonnyi lelked,
de miért nem engedtél be soha?

A földre néztél behunyt szemmel,
kértem, hogy angyalarcod emeld föl!
Érintetlenül tiszta voltál,
de miért csorgott vér a szemedből?

Lehunyt lélekkel, de jó volna
heverni az avarban, csak egyszer!
Tudatni, hogy félig még élek
és tudni: te ilyennek fogadsz el!

Zene a léleknek...

">

kedd, december 07, 2010

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe...


01. Egy jó szót szólni.
02. Egy beteget felvidítani.
03. Óvatosan csukni be az ajtót.
04. Apróságoknak örülni.
05. Mindenért hálásnak lenni.
06. Jó tanácsot adni.
07. Egy levél megírásával örömet szerezni.
08. Jogos panaszt nem melegíteni fel újra.
09. Nem tenni szóvá, amit a másik hibázik.
10. A levert hangulatot nem venni komolyan.
11. Nem sértődni meg egy félre sikerült szó miatt.
12. Megtalálni a dicsérő szót a jóra.
13. Megtalálni az együtt érző szót a megalázottnak.
14. Találni egy tréfás szót a gyerekeknek.
15. Elismerni az elkövetett helytelenséget.
16. Örülni a holnapi napnak.
17. Bizonyos dolgokra aludni egyet.
18. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
19. MINDENBEN ÉS MINDENKIVEL SZERETETBEN LENNI!

kedd, november 30, 2010

Róth Lajos - Jégvirág

Megérkezett a tél. Kíváncsian belesett az ablakon. Utána megjelenik egy másik alak, és mielött tovább állna, jégvirágot helyez kisszobám ablakára. Csodálatos látvány, de egyben jel. Annak a jele, hogy meghalt a természet.
Utolsó erejéből levetette lomb ruháját, elcsendesítette "madár" hangját, és kihűlt teljesen szíve. Az állatok ezt a szenvedést látva odébb álltak, vagy mély álomra szenderültek búvóhelyükön. Nem maradt más élő, csak a fagyos szél sűvítése az ágak között. A sötét felhők, melyek búsan, lomhán, céltalanul szelik keresztül az eget. A reggeli köd sejtelmes derengése. A fehér hó, mely úgy borít be mindent mint a feledés. A reggeli fagy, ami megöl minden túlélőt, ha nem vackolja el magát. Végül pedig a jégvirág. Az egyetlen "zöldelő" növény a télben.
Magányomban, bánatomban, ha ránézek az ablakra, mindig emlékeztet ez a kis "növényke" (vagy minek is nevezzem :) ) arra, hogy nem szadab feladni.
Mert végülis a jégvirág a tavasz műve. Olyan mint egy graffiti, amit a tavasz fúj fel minden ablakra. Ezzel is lelket öntve az emberbe, álltba, tudatva velük: kitartás, nemsokára ismét eljön az én időm. Ha pedig ő sem adja fel, én sem fogom. Mert hiszen az én szívemben mindig a tavasz uralkodik! :)

kedd, november 23, 2010

Élek, Jól vagyok, Itt vagyok, csak halkan...


"Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
Ha most kicsit halkabban élek.
Halkabban élnek a felhők is,
Meg a halottak, meg a rétek."

/József Attila - Ezüst élet/

kedd, november 02, 2010

Zselenszky - Szabad Európa?

">

Az embereknek, akik a lelkemben élnek...

Az elmúlt hetek, hónapok elgondolkodtattak, és az elmúlt 2-3 napban átértékeltem az életem, legfőképpen az emberekhez való viszonyomat... Van pár személy akit mindig is figyelemmel kísértem élet során és ők is engem. Volt aki csak BumM megjelent és levegőt sem tudtam venni, már életem része lett. Voltak olyanok, akik időnként tűntek fel, vagy csak pár percet töltünk együtt, mégis mindig megnyugtatnak... Végül volt aki lassacskán lopta be magát szívembe... Hát most szóljon nekik / róluk ez a bejegyzés, mert tudom, hogy rájuk mindig számíthatok és ez fordítva is igaz... Köszönök mindent...

Volt két szem, meg egy szív. Lett belőle hasonszőrű lélek, olyan mint az enyém. Megismertem és úgy érzem, egy jó embert találtam meg benne. Ezt a lelket követve, egynapon bevonzottam több másik lelket is életembe. Belső rendem azóta felfordult. Eszem kikapcsolt, kinyílt vérző szívem, majd beengedtem őket,  nézzenek körül odabent. Régen nem tettem ilyet, s bevallom először zavarodott voltam, de ma már nem bánom, hogy megengedtem nekik, hogy betérjenek. Bevallom, nem mutattam meg mindent. Túl mélyen van az örvény alja ahhoz, hogy letekintsenek oda.
Oda, ahová lehúz minden titkot és fájdalmat. Le a vaksötétbe, ahol az odakerült érzelmek is naponta fohászkodnak a fényért és a reményért. Hangjukat senki nem hallja, csakis én. Viszont a megváltást nem tudom elhozni hozzájuk.
Azt hittem, hogy...

IxXxI:

...az ember egy érdekes állatfaj. Tetteiben nem azt leli amit vár. Elmondom nektek én sem ezt vártam. Ma már tisztán látok, és örülök neki... :) (R)

Szivárvány alól érkezett ez a "hasonszőrű lélek", akinek jelenleg sokmindent és sok mindenkit köszönhetek...
Értékes barátra leltem benned... Köszönöm


"Az észlelés a nézőponton múlik, nem csak azon, amit látsz. A fehér fényben benne van a szivárványminden színe, de nem látod, hacsak nem változtatsz azon, ahogyan nézed."


Dóri:


Napról napra egyre jobban megismertelek. Kevés embernek nyílok meg teljesen. Lassan rá kellett jönnöm, hogy úgy lapozol bennem, mintha egy könyv lennék. Miért engedem ezt? Nem tudom... Talán azért, mert ezt kevesen tudják megtenni. Köszönöm, hogy vagy... :)

"Képes vagyok belelátni az emberek lelkének rejtett zugaiba is. Mintha egy ablakon néznék be, látom, mi folyik odabenn, a kulcsra zárt szobában."




Toma:


Toma? Te EMO :D Akarom mondani, a világ egyik legnagyobb arca... Jó értelemben! :D Ha te nem lennél, akkor jelen pillanatban kevesebb lennék ebben az életben valamivel, amire soha nem jönnék rá, hogy mi az... 


"A barát olyan valaki, aki megérti a múltadat, hisz a jövődben, ma pedig elfogad olyannak, amilyen vagy."






Meli(k):


Bár keveset beszéltünk, és még annyira nem is ismerjük egymást, de valahogy mindig megjelentek, mint apró (MetálTündérek xD) tündérek, és pár szóval helyre hozzátok az ember hangulatát...
Köszönöm :)


"Ha megjelenik a szeretet, eltűnnek a határok."



Domi és Bence - Anikó és Táváris (Ati):


Ott voltatok, és mindig ott vagytok velem, bármi történik az életemben. Köszönök nektek mindent. Nem kívánok semmit, csak szeressétek egymást!!! Bármi történik, rám mindig számíthattok... Ha nem lennétek, az életem megszűnne létezni... 


ParaBurn \../ :) 


"Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben."




Dávid, Peti, Jocó (Gyerekkori barátaim) :


Akármi is történjen, bárhová vigyen utunk, nálam örökké idebent fogtok élni. Együtt húztuk le az éveket 3 éves korunktól fogva... Mennyi hülyeséget csináltunk. Semmit nem tudok elfelejteni... :) Bárcsak minden úgy lenne mint régen!!!


"A régi barátokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb áldás, hogy az ember megengedheti magának, hogy hülyét csináljon magából előttük."




Gójóstól Baráti Társaság:


Mondhatni második családom vagytok! Imádlak titeket... Szeretem, hogy mindenki egy sajátos egyéniség... Egyszerűen nem tudok mit írni ha rátok gondolok... Ez volt hosszú idők óta a legjobb nyaram. Köszönöm nektek!!!


"A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra."







Tesóim:


"Nem kell egyedül élned a világban, ott van a testvéred."
Szabi
Ati
Zsuzsi
Együtt nőtünk fel, és remélem tudjátok, hogy rám mindig számíthattok...
Néha olyan távol vagyunk egymástól agyilag, csak vagyunk egymás mellett és nem történik semmi. Néha olyan jól elmosolygunk mindenen együtt. Néha pedig egymás haját tépjük ordítva (Igaz hugi? xD)...
Egyenként mind egy jellem vagytok. Mindannyian. Nem is tudnálak máshogy elképzelni egyikőtöket sem. Szeretlek titeket! :)


Doktornő (Niki):

Te mindig tudod mikor jön el a pillanat, amikor szükség lesz rád. Feltűnsz a semmiből és varázsolsz! :) Olyan vagy néha, mint egy őrangyal... Köszönöm, hogy itt vagy!

"A "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat."




Van még sok ilyen ember, aki a lelkemben él, és ott is marad örökre... Ilyen például Mamám, Stünci (keresztanyum),  és még sorolhatnám, de nem mindenkiről van képem (Mamáék például), de őket is nagyon szeretem, és ha nem lennének én megőrülnék...

Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Köszönöm, hogy rátok mindig számíthatok. Köszönöm azt, amit szavakkal lehetetlen kifejezeni. Köszönöm, hogy elviseltek, és még akkor is mellettem álltok. Ha nem mással akkor csak pár jó szóval... És nem kívánok semmi mást, csak kérem a jó istent, hogy burkoljon be mindenkit úgy boldogsággal, mint ahogy langyos nyári eső áztatja át ruhánkat...

♥♥♥

szombat, október 30, 2010

Varga Péter Dávid - Szigma éneke

Élj úgy, ahogy velem tetted volna,
Ne kísértsen bűntudat démonja.
Elszólít tőled égi hatalom,
Magadra kell hagyjalak Epszilon.

Lehetsz még boldog - akár nélkülem -,
De ne befolyásoljon zord küllem,
Mit elvárnak világi zenészek.
Érted könnyet hullatni sem készek.

Elküldöm utolsó áldásomat,
Ki tán visszahozza látásodat,
Mielött késő lesz már dönteni.
Végső választásod oly közeli.

Talán már nem láthatod arcomat,
Nem szoríthatod féltve karomat,
De mindig emlékeidben élek.
Szívedben őrizz csak erre kérlek.

szerda, október 27, 2010

Zene a léleknek...

A hegedű a maga nyelvén dalol, és hamis lesz tőle minden beszéd.


A zene ismeretlen birodalmat tár fel az ember előtt, egy olyan világot, melynek semmi köze az érzékletek külső világához, minden határozott érzést otthagy, hogy átadja magát a végtelen kimondhatatlan vágyának.

Elgondolkodtató idézetek...

Tudod, ezt sosem értettem. Miért oszlik a világ tehetséges és tehetségtelen emberekre? Miért van az, hogy egyeseket szeretnek, másokat pedig nem? Ki dönti ezt el? Hol ágazott el az út? Vagy talán soha nem is volt elágazás? Lehetséges, hogy minden már a születésünk pillanatában eldől? Ha ez így van... ó, Istenem, mondd, mi végre volt az életem?

Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.

A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tűnt, és ez ismétlődik újra és újra.

Az elérhetetlen célok könnyei vagy a céltalanság könnyei keserűbbek?

Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.

Mi a legfontosabb dolog az életben? Nem az, hogy amikor szükség van ránk, ott lehessünk amellett, akit szeretünk, és erősen fogjuk a kezét?

Ha azt hívják szerelemnek, amikor a szíved sajog, ha vele vagy, akkor csak én voltam szerelmes ezen a világon.

Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután… ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?

Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.

A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.

Néztem, ahogy minden erejével a festményére koncentrál. Ez egy olyan világ, ahová én nem léphetek be. Egy világ, amiben nem létezik távolság.

Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.

Nem. Neki most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.

/méz és lóhere/

kedd, október 26, 2010

Pitypangmagok



"Érezte, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Két magányos ember repül a szélben, mint a pitypangmagok, és cipelik egymás kívánságait. Persze, megijedt az érzései miatt. A hite minden morzsájával szemben állt ez az érzés, de hiába próbálta, a szíve mégis gyorsabban kalapált, amikor a bőrük egymáshoz ért, és nem bírta megállni, hogy ne keresse, ha úgy gondolta, a közelben lehet. Nem tudta megakadályozni, hogy megszállja gondolatait.
Akkor is a karjai közé keveredett, ha nem tárta ki őket. Hívatlanul állított be, mégis kinyílt előtte minden ajtó, újra meg újra. Vonzotta a jelenléte, vonzották az érzések, amelyeket kiváltott belőle, vonzotta a csend, és vonzották a szavak..."
...Beleszeretett. ♥

péntek, október 22, 2010

Mi lennék ha...



Ha....
... hónap lennék: Május lennék - mert az Ígéret hava...
... a hét egy napja lennék: Szombat lennék - mert akkor mindenre van időm
... a nap egy időpontja lennék: délután 3 lennék - mert az varázsóra a számomra...
... bolygó lennék: Vénusz lennék - mert az Esthajnalcsillag fényét követve minden vándor magára talál... ^^
... tengeri állat lenék: Orca lennék - mert az Óceánok vándorai, hatalmas játszóterülettel...
... cím lennék: Kézikönyv emberekhez - mert olyan sokan nem értik embertársaikat...
... berendezési tárgy lennék: Párna - mert fejed hajtod rá ha fáradt vagy, de a titkaid is neki súgod álmatlan éjszakán...
... bűn lennék: Nem lennék egyik sem! - mert nem
... történelmi személy lennék: A hét vezér egyike lennék
... folyadék lenék: Víz lennék - mert imádom...
... drágakő lennék: Smaragd lennék - mert erőt ad, bármit tégy, bármibe kezdesz...
... fa lennék: Gesztenyefa lennék - mert a termése szúrós, de ha kinyitod (megismered), akkor már máshogy látod...
... madár lennék: Cinege lennék - mert nyáron nem látod, de ő mégis ott van és meggyógyítja a kertet...
... szerszám lennék: Kalapács lennék - mert sokféle felhasználáni módja ismert... :)
... virág lennék: Rózsa lennék - mert kedvenc virágom... szúr, fáj, de ha megtudod fogni...
... időjárás lennék: nyári eső - mert táplálja a földet és általában szivárvány követi...
... mesebeli lény lennék: Sárkány lennék - mert öreg és bölcs, mitikus állat...
... hangszer lennék: Hegedű lennék - mert hangja a léleknek nyugalmat hoz...
... állat lennék: Medve lennék - mert Totem állat, egyes kultúrákban a szeretet jelképe, az egyetlen olyan, aki megismeri a kölykeit elszakadásuk után is! ...
... szín lennék: Zöld vagy Sárga lennék - mert éltető színek
... érzelem lennék: Szeretet lennék - mert mindenkinek szüksége van rá...
... gyümölcs lennék: Körte lennék - mert folyton mosolyog az a gyümölcs, meg imádom... ^^
... hang lennék: belső hang lennék - mert mindig jó útra terelnélek...
... elem lennék: Víz lennék
... autó lennék: Mercedes McLaren - mert azzal lehet száguldani...
... dal lennék: Bródy János - Mit tehetnék érted...
... film lennék: Távkapcs... ^^
... könyv lennék: Ady vagy Radnóti verseskötet
... étel lennék: valami Olasz... Milánói, vagy Lasagne
... hely lennék: Bora-Bora - mert az örök nyár szigete...
... íz lennék: édes lennék
... illat lennék: ha már lehet válogatni akkor: Hugo Boss - Boss :)
... hit lennék: hit, mely nem engedi, hogy elveszítsd a sajátod...
... testrész lennék: szem lennék - mert bármennyire is vidám vagy, belenézek és máris tudom baj van... Nem hiába mondják: A szem a lélek tükre!
... arckifejezés lennék: Mosoly lennék - "Szája sarkában halvány mosoly bujkál. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de nekem tökéletesnek tűnik ez a mosoly. Kicsiny, napsütötte helyet juttat eszembe, mert csak csendes, eldugott zugba tűz be így a derűs napsugár..."
... tanóra lennék: irodalom lennék
... rajzfilm lennék: Mackótestvér ^^
... mértani alakzat lennék: konvex sokszög
... szám lennék: 6
... ruhadarab lennék: puha, meleg, bármi lennék (kivétel zokni, meg fehérnemű. Senkinek nem leszek a bundabugyija. xD)
... ékszer lennék: karlánc lennék
... kiegészítő lennék: Szögecses karpánt lennék
... szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés lennék

kedd, október 19, 2010

Róth Lajos - Tavaszodik



Deres az idő. A szél is csak egyre fúj. Napról napra hidegebb van, mely a lassan közelgő tél kezdetét jelzi. Az állatok is elvonultak már vackaik mélyére. A fákon csak pár barna, vörös, és egyéb színben pompázó levél ragaszkodik jól kiérdemelt helyéhez. Haldoklik a természet. Utolsó táncát járja a szélben kavargó levelek képében. Korán is sötétedik, mintha a nap elfáradt volna nyáron. Kihaltak a parkok, a terek, és eltűntek a világos színek.
Egyedül sétálok az utcán. Fejemen sapka, testemen kabát. Kissé fázom és nehézkes haladni a szembe szélben. Utálom nagyon ezt az időt. Bárcsak örökre nyár lenne. - Kívánom magamban. De amint elszállnak ezek a gondolataim, és az orrom lefagyásával sem foglalkozom már, furcsa meleg érzés önt el.
Lelkem végtelen mezején ilyenkor zöld a fű, rügyeznek a fák és a bokrok. Virágillat mindenfelé. Lepkék és méhek szállnak virágról virágra. Madárdal tölt el. Ezernyi színben pompázik minden, de minden. Hosszú idő óta először tavaszodott ki legbelül. Bennem.
Lassan már másfél éve tél tombolt. Új neve az Örök tél mezeje lett volna. De történt valami. Egy tündér jelent meg odabent, aki átvarázsolta a szívemet, lelkemet. Azóta is odabent van és tevékenykedik. A nap minden órájában... Tavaszodik!

vasárnap, október 17, 2010

Bródy János - Mit tehetnék érted...

Nem születtem varázslónak,
csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted,
a jótündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted,
hogy elűzzem a bánatod,
Hogy a lelked mélyén megtörjem
a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,
hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám,
mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen,
amit megszüntetni nem lehet.
De ha eltűnne az arcodról
ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted...

Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Hát mit tehetnék érted...


">

csütörtök, szeptember 30, 2010

Eleven Hold - Fél százalék...

">

A fény harcosáról...

A fény harcosa tudja, hogy vannak hibái. De azt is tudja, hogy egyedül nem tud fejlődni.

fény harcosa tudja, hogy szívének csöndjében egyfajta rend rejtőzik, amely utat mutat neki.

A fény harcosa tisztában van a hibáival. De tudja azt is, mik az erényei.

Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal.

Tudja, hogy a gazella hatalma a lábában rejlik. A sirály hatalma meg abban, hogy messziről célba tudja venni a halat. Megtanulta, hogy a tigris nem fél a hiénától, mert tudatában van az erejének.

De a fény harcosát semmi nem ingatja meg a hitében. És továbbra is biztatja embertársait, mert ezáltal önmagát is ösztönzi.

Ha már meghozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Nem kételkedik benne, hogy helyesen döntött, és nem tér le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzelte.

A fény harcosa tudja, hogy szívének csöndjében egyfajta rend rejtőzik, amely utat mutat neki.

A fény harcosa nem vesztegeti az idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell töltenie.

A fény harcosa nem fél attól, hogy bolondnak nézik.

A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja. Az ördög azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz. Az angyal azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a kellő pillanatot. Félsz. A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták. Aztán az ördög folytatja: - Hadd segítsek neked. Az angyal pedig azt mondja: - Segítek neked. A fény harcosa ekkor megérti a különbséget. A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek. És elfogadja az angyal kezét.

Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.

Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.

Az a legnyomorultabb, aki közönnyel szemléli mások nyomorát.

Az a harcos, aki túlságosan bízik az eszében, lebecsüli ellenfele erejét.

A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.

A harcos arra törekszik, hogy minél jobban megismerje képességeit. Mindig ellenőrzi fegyverzetét, ami három dologból áll: hitből, reményből és szeretetből.

A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és hite alapján cselekszik. De vannak emberek, akik olyan harcba hívják, ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerűen nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit. Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt, bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét. Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el a kihívást. Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt.

Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett. De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam.

A harcos néha éppen az ellen harcol, akit szeret.

Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntéseit kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja a gondolatait. Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez. De a harcos tudja, mit akar.

Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz.

A jelek - néha észrevétlenül, néha egészen jól láthatóan - körülöttünk vannak. Körültekintő értelmezést kívánnak azonban, ha irányadó térképpé akarjuk alakítani őket.

A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett.

A fény harcosának erős akaratra és rettenetesen nagy türelemre van szüksége az álma eléréséhez.

A fény harcosai gyakran kérdezik maguktól: "Mit keresek én itt?" Nagyon gyakran úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme. Épp ezért a fény harcosai. Mert követnek el hibákat. Mert tesznek fel kérdéseket. Mert mindig keresik a dolgok értelmét. És végül meg fogják találni.

A fény harcosa kitart a vágya mellett, de tudja, hogy ki kell várnia a legjobb pillanatokat.

A felgyülemlett szeretet szerencsét hoz, a felgyülemlett gyűlölet pedig szerencsétlenséget.

Mert a fény harcosa számára nem létezik olyan, hogy reménytelen szerelem. Nem félemlíti meg a hallgatás, a közömbösség vagy a visszautasítás. Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött forró szív dobog.

A fény harcosának szeretetre van szüksége. A szeretet és a gyengédség a természetének részei. Hasznára fordítja a magányt, de nem válik a rabjává.

A harcoson soha nem kerekedik felül a félelem, miközben keresi, amire szüksége van. Szeretet nélkül semmit nem ér.

A Fény Harcosa nem fél megkönnyezni régi sebeket, sem örülni az új felfedezéseknek. Amikor érzi, hogy elérkezett az idő, otthagy mindent, és elindul a kalandja után, amelyről annyit álmodott.

A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze.

A fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.

Olykor megtörténik, hogy aki addig a harcos oldalán harcolt, egyszer csak az ellenségévé válik. A harcos első reakciója a gyűlölet, de tudja, hogy a vak katona veszít a csatában. Ezért inkább az együtt töltött kellemes időszakra gondol, s próbálja megérteni, mi vihette egykori szövetségesét erre a hirtelen döntésre, s vajon milyen keserűségek gyülemlettek fel a lelkében. Keresi az okát, hogy társa miért tett le közös szándékukról. Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert.

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli csatáit.

A harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, amikor elfogja a lelkesedés. Az egyhangúság soha nem vezet nagy tettekhez.

Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.

/Paulo Coelho/

kedd, szeptember 28, 2010

Horváth Ágnes - Üldöző vagy üldözött?



Kietlen pusztában csendes éjjelen,
Fájdalmas az érzés mi feltör bennem...
Értem szeretnek-e vagy mások miatt,
Talán más csalja arcukra mosolyukat...

Néha szinte semminek érzem magam,
Mások felől a semmibe fordul nyakam.
Szégyelhetném magam de nem bánom,
Bár egész szívemre egy heget rányom.

Ő sincs már ki nekem értelmet adott,
Ki miatt a szívem boldogan dobogott.
Régen még ragyogott egy szivárvány,
Most szilánkokra tört a mennyország.

Én vagyok az üldöző! Vagy üldözött talán?
Némi zavart okoz fejemben e talány.
Szívemet apró darabokra tépi,
S ő ennek még csak szellőjét sem érzi...

Itt ülök hát egyedül, kezemben toll forog,
Tele írt papíromon egy vércsepp csorog.
Nem bánom arcomon halvány mosoly ül...
E hír hallatán, talán lesz ki felüdül.

Vége a mesének, nincs többé királylány,
Itt érne véget a történet talán?
Én még bízok abban, hogy nem,
Halovány remény, de még ül szívemen.

vasárnap, szeptember 26, 2010

John Rzeznik - I'm still here (HUN - Kincses Bolygó)

Ábrahám István - Este a teraszon

 

A teraszon ért utol az alkonyat,
Egyedül ültem, feledve gondokat,
Száműzve a napom sebző karcait,
Szőnyeg alá söpört apró harcait.

A halódó nap bágyadtan búcsúzott,
Szunnyadni térve páraköntöst húzott,
Reánk pazarolva maradt erejét,
Lágy csókkal illette a föld peremét.

Lába nyomába hűvös este lépett,
Az égen halovány hunyorgó fények,
Mint feltámadó lelkek végső órán,
Csillag milliárd az éj takaróján.

Kutattam darabját az égi képnek,
Melyet hittünk egykor csak a miénknek,
Mely miattunk gyúlt és mosolygott kedvesen,
Mikor lelked megpihent a lelkemen.

Szertefoszló vágyaink ködbe vesztek,
S vélem maradtak a magányos estek,
Mégis mintha itt léteznél e tájban,
Megleltelek minden mozdulatában.

Tán kezed érint szellő fuvallatban,
Hajad illatoz a jázminillatban,
Sóhajod idézi nád susogása,
Szemed mintázza csillag csillogása.

Nékem ajándékoz minden alkonyat,
Hunyó fényeiben vágyom arcodat,
S míg érintem a libbenő árnyadat,
A sötét ég roppant súlya rám szakad!

vasárnap, szeptember 12, 2010

Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen

">


A buli íze a számban
Lányok neon ruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen
2x

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen
2x

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen

csütörtök, augusztus 26, 2010

Róth Lajos - Magány

 
Állok a parton egyedül,
Csak a hold ragyog.
Eltévedt tücsök hegedül,
Minden más halott.

Eltűnt valami szép,
Lyuk tátong szívemen.
Túl nagy lett a lék,
Sötét meg az érzelem.

E résen csorog,
A patakba sok emlék.
A víz pedig csak csobog,
Kimossa lelkem „szennyét”.

Bár elvinne engem,
Ne hagyna itt végleg.
Vagy töltené ki bennem,
Ami űrt belül érzek.

Habjai sodorhatnának,
Valakit felém.
Ha megvadulva nyaldosnának,
A vízből én kimenteném.

Addig is állok rendületlenül,
Csak a hold ragyog,
Már a tücsök se hegedül,
Minden csendes, s halott!

csütörtök, augusztus 19, 2010

Magány...

Purgely Kitti - Ősz nélküled

Tépett táj öleli a tél derekát
lépteim nyomán nedves avar
mely ontja bomlott élet szagát
s minden szégyent eltakar.

Meztelen fák sima teste
tör utat égbe mindhiába
ordítanak minden este
mozdulatlan, hajnalt várva.

Tőled sír a jégbe zárt patak
hulló lomb suttogja neved
arcod tükrözik a tavak
holt minden, mert nem lehet veled.

Téged üvölt a föld s a szél
az erdő sűrű ködben áll.
Szürke ösvényén útra kél
s bolyong szüntelen a halál.



Szabó László Dénes - Magány
Írogatok, farigcsálok
Rímeket -
Ha az ember magányos, hát
Mit tehet?

Halk derűvel, elmélyülten
Számolom,
Hányat koppan esőverte
Ablakom.

Engem már az élet sodra
Eldobott,
Azért nézem azt a fránya
Ablakot.

Megbámulom összekulcsolt
Két kezem -
Mivé lettem, mivé lettem
Istenem?



Derzsi Pál - Senki
az út lassan a sziklák közébe
ékeli a továbbot
kiszögellések simulnak el
üvegszilánkok csiszolnak megtört csillogást
s felsziporkázik a patak
a csend lassan útfélre visszaül
és senki közel távol
csak köd ül meg vastagon bántón
a hegyen.

kedd, augusztus 17, 2010

Váci Mihály - Szabadon

Mint ágak közt a szél,
csillagok közt a felhő,
úgy nőni önmagamban
kuszáltan, mint az erdő,
szabadon össze-vissza,
sok millió irányba,
erdőnyi kitárt ággal
mindent ölelni vágyva,
minden csillagra ággal
mutatni, mint a gyermek,
minden szellőre sírni,
mint hogyha vihar ver meg:
eget ölelni milliárd
görcsös gallyal és vággyal,
s a földet átkarolni
gyökerek hálójával,
a zuhogó fényt inni
fuldokló levelekkel,
és vihart lélegezni,
sóhajtani kék reggelt,
kétfelől átölelni
a szorongó világot,
foganni benne, - s nyitni
tőle fordult virágot:
itt gyökerezni: éhhel
fogózni friss husába,
- de minden rezdüléssel
valami másra vágyva.


hétfő, augusztus 16, 2010

A két jégtömb


Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jó napot", egy-két "jó estét". Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták , hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Idézetek...


"Ha az élet lehangol minket, mi döntünk, felállunk-e vagy sem."

"Az élet tele van csalódásokkal. Az apróbb kudarcokon csak úgy lehet úrrá az ember, hogy annál keményebben küzd."

"Annyira a jót keressük másokban, hogy a rosszat észre se vesszük."

"Egy normális világban, ha egy lány kedves az emberhez, az jó jel lenne, de a valódi világban nem az."

"Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt."

"A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság."

"A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!"

"A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában."

"Az a probléma a saját magunkat lelkesítő szavakkal, hogy a szívünk mélyén tudjuk: nem igazak."

"Egy árulásra és félrevezetésre épülő világban az őszinteség felbecsülhetetlen kincs."

"Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres."

"Nem vettem észre a változásokat. Azt hittem, hogy minden rendben, hogy a rossz majd elmúlik, csak idő kérdése."

"Van, aki csalódásainak építőkockáiból is képes a remény ingatag tornyát felrakni."

"Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha győzünk kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is."