Igaz barát

Kaptam egy körlevelet, melyet megosztanék veletek teljese egészében, de a képeket valamiért most nem tudom kimenteni belőle :) A szövegezését viszont megmutatom nektek.


Barátság

Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.

Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.

Az egyszerű barát nem tudja a szüleid kereszt nevét.
Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.

Az egyszerű barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen főzni és tovább marad, hogy segítsen takarítani.

Az egyszerű barát gyűlöli, ha álmából fölköltöd.
Az igaz barát azt kérdi, miért vártál ilyen sokáig a hívással?

Az egyszerű barát azért keres, hogy beszéljen veled a gondjaidról.
Az igaz barát azért keres, hogy segítsen megoldani azokat.

Az egyszerű barát csodálkozik a romantikus múltadon. (történeteiden vagy történelmeden)
Az igaz barát zsarol velük!

Az egyszerű barát azt gondolja, hogy a barátság véget ér egy vitával.
Az igaz barát fölhív a bunyó után.

Az egyszerű barát reméli, hogy mindig ott leszel ha szüksége lesz rád.
Az igaz barát reméli, hogy mindig ott lehet, ha szükséged lesz rá.


Miután elolvastam ezt a pár sort, elmélyültem magamban. Vajon az én barátaim is ilyenek? Már sokszor sikerült bizonyítaniuk rátermettségüket, hiszen több mint 15 éve ismerjük egymást mi négyen. Eszembe jutott valami, majd elkezdtem kutatni régi verseim között ahol ezt találtam:



Barátaimnak
(saját vers)

Benne voltunk minden jóban,
Kiáltunk egymás mellet minden bajban,
Együtt csináltunk minden hülyeséget,
Nagyobb korunkban néztük a nőket.

Most is együtt vagyunk,
Még mindig egy tálból falunk,
Megosztjuk egymás közt a piát,
Már nem iszunk annyit, hogy ezt mind kihányd.

Mellettem voltatok minden bajban,
s még mindig közösen gondolkodunk, ha gond van.
De tudnod kell, hogy a kezemet nyújtom,
A ti gondotok, az én gondom.

Ha szemetekbe nézek, látom az őszinteséget,
kis füllentés, az még nem a végzet.
De tudjátok jól, hogy megbocsájtok,
Akkor nem lennénk barátok.

Elfogadjuk egymást, ahogy van,
Hisz erről szól minden ebben a dologban.
Szinte testvérek vagytok, a legjobb barátok,
ha ritkán látjuk egymást, hiányoztok.

Örülök neki, hogy megismerhettük egymást,
Örömteli szívvel idézem fel a sok bulit, lógást,
az összes veletek eltöltött vidám órát, s napot,
amikor magunk mögött hagytunk mindent, ami bántott.

Zorall - Azért vannak a jóbarátok...