Tündértánc

(saját vers)

Olyan csodálatos ez a nap, s hogy itt lehetsz velem,
Nem kérek mást, csak szorítsd meg két kezem.
Ne hagyjuk, hogy szívünket betöltse a magány,
Csak a mára gondoljunk, mert holnap már messze jársz.

Két perc az élet, s oly kevés, amit veled tölthetek,
Használjuk ki ezt az időt, amíg csak lehet.
Elviszlek valahova, ahol ilyenkor szép minden,
Nem kell sokat mennünk, mert itt van a kertben.

Ahogy nyílik a kertkapu, belibbenünk rajta,
Végig ugrálunk a pázsiton, s leülünk a padra.
Fejed a vállamra hajtod, én átkarollak téged,
A naplementét nézzük, a tücskök ciripelnek.

Húzzák nótájukat, de ahogy a nap eltűnik,
Tündér nóta hangzik fel, tücsökzene megszűnik.
Kis fénylő gömbök, jelennek meg a fákon és a fűben,
Kiemelkednek onnan, táncot járnak az éjben.

Körültáncolnak, fényük beragyog minket,
fülbemászó az a dallam, amit énekelnek.
Ha véget ér zenéjük, rázendítenek újra,
Szerelmes szívükben sok a kedves nóta.

Ha felkel a nap, első sugara rávetül a világra,
Véget ér táncuk, visszahúzódnak a tündérvilágba.
De amint eljön az este, újra megjelennek,
S míg a világon van szeretet, mindig itt lesznek.