(saját vers)Élni jó, csak nézz körül,
lelked is szép, ő is örül.
Az élet nem egy gyötrelem,
csak egy ismerős verem.
Szíved dobban, s arra lép,
amerről szebbet, jobbat remél.
Halgass csak rá nyugodtan,
s a magány ott marad ahol van.
Az emlék újra előtör,
melytől arcod mosolyra derül.
A fájdalom a tengerben marad,
ott már nem tud átbontani semmilyen falat.
A vágyakozás is előtör,
tested, véred felpezsdül.
Álmodban minden szép és jó,
kéményt súrol egy űrhajó.
Gondolatod szárnyalhat,
egy gésa pótolja párnádat.
A prófécia teljesül,
ébredés jön végzetül.
Ha felkeltél hát vedd észre,
s nézz fel magasan az égre.
Nem csak álmodban van szép és jó,
és tényleg ott az űrhajó.
Ezt a verset egy lánynak írtam, aki elkeseredettnek érezte magát. Nem látta az élet szépségeit. Kitalált magának egy saját kis világot, majd abban kezdett el élni és hinni. Nem akart onnan szabadulni, mert számára ott minden szép volt, s jó.
Hidjétek el nekem, hogy szép az élet. Ne is keressétek értelmét, mert nem fogjátok megtalálni soha. Adjatok neki jelentőséget. Legyenek céljaitok és álmaitok. Tudjatok szeretni. Ami pedig a legfontosabb: NE FELEJTSETEK GYEREKNEK MARADNI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése