Annyira jóra sikerült, hogy kérték páran ne hagyjam abba. Itt a folytatás! Remélem nektek is megtetszik BLOG olvasók, ez a kis történet! :)
Régóta repülhettem. A nap is eltűnt, helyét éjszaka váltotta fel. Gondoltam lepihenek valahol egy kicsit. Pont kapóra jött egy városka, mely egészen kihaltnak tűnt fentről. Leszálltam hát a kellős közepére. Szárnyaimon végighúztam kezem, majd elrejtettem őket. Nekivágtam a hosszasnak tűnő betonútnak. Hiába nézelődtem, sehol senkit nem láttam. Nemsokára halk dúdolást hallottam felcsengeni egy aranyos kis családi házból. Hallásom szeretetre volt hegyezve. Akárcsak minden érzékszervem. Egy autó haladt el mellettem, fényszóróival megvilágítva azt a kis házat, ahonnan ez a csodaszép dal szólt. Ahogy ráléptem a járdára aszfaltrajzokat véltem felfedezni.
- Biztos gyerekek is lakhatnak itt. – Gondoltam magamban.
Az egyik ablakból még halvány fény derengett ki. A redőny nem volt leeresztve. Átszökkentem a kerítés fölött, majd bekukucskáltam az ablakon. Kisöccsét altatta a nővére. Altató dala gyönyörű volt, szívem mélyére hatolt. Mikor a kisfiú elaludt, végigsimította haját és jó éjt puszit nyomott homlokára.
- Szeretlek kisöcsém. – szólalt meg a lány.
Felállt az ágy mellől. A kislámpát égve hagyta, és kilépett a szobából. Még egy pillantásra visszanézett és behajtotta az ajtót.
Úgy döntöttem belépek a lakásba, követve a lány nyomát. A hosszú folyosó végén egy ajtó nyílt, oda lépett be. Beléptem én is. Sötét volt, de a körvonalak kivehetőek voltak. Lefeküdt ágyába, majd a mozgás abbamaradt. Szavai törték meg a csendet:
- Kérlek istenem, adj erőt nekem. Ha már elvetted tőlünk szüleinket, add hogy az öcsikémet felnevelhessem. Nem kérek tőled pénzt, sem gazdagságot. Csak annyit, hogy ne kelljen nélkülöznünk, és szeretetben élhessük le az életünket.
A lány becsukta szemét és elaludt. Bár ő nem látta, de nem csak az én szemem vetült rá. A szüleié is. Ott voltak mellette. Édesanyja csodaszép mosolyával rám nézett, majd vissza a lányára. Édesapja is ugyanígy tett. Ott voltak még pár percig. Csak ennyit mondtak.
- Tarts ki kislányom. Hidd el menni fog. Mi még mindig szeretünk téged. Hallgass a belső hangodra. Onnan szólunk majd hozzád. – Mondta édesanyja. Végigsimította az alvó lány arcát, majd egy pillanat alatt eltűntek mellőle.
Éreztem még jelenlétüket a lakásban. Csend volt. De szeretet töltötte be a helyet. Ez vonzott ide engem. Nem is vesztegettem tovább időmet, kiléptem a házból, ismét szárnyra kaptam. A hold is már feljött, millió csillag ragyogott az égen. Gyönyörű volt az éjszaka. Tovarepültem innen, egyenes a hold mosolygós arcába…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése